Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1961. november 10.
a házasságkötések alkalmával kicsikarni szokott reverzálisoknak egymás ellen fordításával. A többi protestáns felekezetekkel kapcsolatban is viszonyunk jónak mondható, főleg ott, ahol akár a baptista, akár a metodista lelkipásztor nem tekinti egyházunkat missziói területnek. A római katolicizmushoz való viszonyunk nem mondható problémamentesnek. Szomorú, hogy a Vatikán hibájából dogmatikai téren egyre nagyobb a szakadék egyházunk és a római katolicizmus között a Mária-kultusz egyre fokozódó erőltetése következtében. De nem tudunk egyetérteni magával a pápaság intézményével sem. Nem tévesztenek meg minket a mostani pápa, XXIII. János úgynevezett ökumenikus törekvései sem, amelyekkel végeredményben a római katolikus pápás klerikalizmusnak, a hatalmát még csak fokozni akarja a protestánsoknak maradéktalan betérítésével abból a célból, hogy az mintegy ideológiai hátteret alkosson a reakciós, kapitalista, imperialista, kolonialista, kommunistaellenes front számára. Sem egyházi szempontból, mint Isten igéje alapján álló evangélikusok, sem mint a béke hívei, sem mint a szocializmust építő Magyar Népköztársaság polgárai nem tudunk az ilyen pápai egységtörekvéseknek örülni. Még kevésbé van okunk örömre a reverzálisok miatt, amelyekkel házasulandó evangélikus hittestvéreinket a lelki terror minden eszközével igyekeznek áttéríteni. Azonban azokkal a római katolikus papokkal és hívekkel, akik velünk egyek a béke és népünk jobb jövőjének munkálásában, testvéri barátságban és együttmunkálkodásban tudunk lenni s ezeknek a száma – hála Istennek – Magyarországon ma már nem kicsi. 13. Kapcsolataink az egyházi világszervezetekkel Meg kell még emlékeznünk a nemzetközi egyházi szervezetekhez való viszonyunkról s velük való kapcsolatainkról. Kétségtelen, hogy a legközelebb áll hozzánk a Prágai Keresztyén Békekonferencia, melynek létrehozatalában nekünk, magyarországi evangélikusoknak, nem kis részünk volt s amelyet megszakítás nélkül szellemi és anyagi téren egyaránt erőnkhöz képest támogatunk. Az idén megtartott Összkeresztyén Békekonferencián egyházunk tekintélyes delegációval képviseltette magát s egyházi sajtónk, lelkészi munkaközösségeink és gyülekezeteink egyaránt a magukévá tették a Prágai Konferenciának az emberiség mai legégetőbb kérdésében, a béke kérdésében kidolgozott álláspontját. Ma már a Prágai Keresztyén Békekonferenciának jó teológiai alapokon tisztázott elvei jelentik számunkra azt a jól működő iránytűt, amely eligazít bennünket abban a tekintetben, hogy a nemzetközi kérdésekben hogyan foglaljunk állást. Nagy segítséget jelent a Prágai Konferencián való részvétel az Egyházak Világtanácsához és a Lutheránus Világszövetséghez való viszonyunk tekintetében is. Az Egyházak Világtanácsa III. Nagygyűlésére, Új-Delhibe, a magyar protestáns egyházak delegációját, evangélikus részről Káldy Zoltán püspököt és Dr. Ottlyk Ernő dékánt azzal a kéréssel bocsátjuk el, hogy a protestáns és ortodox keresztyénségnek ezen a valóban világgyűlésen elsősorban a Prágai Keresztyén Békekonferencia szellemében képviseljék egyházunk álláspontját. A Lutheránus Világszövetség felé is a Prágai Keresztyén Békekonferencia szellemében alakítjuk ki magatartásunkat. A Lutheránus Világszövetség, sajnos sokszor elárulja, hogy egyoldalú politikai érdekeket képvisel, melyek ellenségesen viszonyulnak a szocializmushoz s a Magyar Népköztársasághoz. A Lutheránus Világszövetség személyi politikájában ez különösképpen is érvényesül. Örülnénk, ha a jövőben ebben a tekintetben javulás mutatkoznék. Hiszen hő vágyunk, hogy evangélikus testvéreinkkel az egész világon, éppen a Lutheránus Világszövetség révén is, áldásos és jó kapcsolataink legyenek.
