Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1961. november 10.
kéréssel fordult hozzám, a gyülekezet akkori lelkészéhez, hogy magyarázzam el nekik a bibliaórák során valamelyik evangéliumot vagy a Mennyei Jelenések könyvét, de úgy, ahogyan azt mi lelkészek teológiai tanulmányaink során a professzorainktól tanultuk, minden papi hozzátoldás vagy óvatoskodó elhallgatás nélkül. Mondhatom, olyan bibliakör alakult így ki, hogy most is szívesen gondolok rá. Minden óra érdekes beszélgetéseket, hozzászólásokat hozott magával, a nemcsak a bibliakör tagjai számára, hanem számomra is sok tanulsággal és tapasztalattal járt. Ilyen megfigyelések alapján állítom, hogy igehirdető szolgálatunk s egyáltalán egyházi szolgálatunk akkor megfelelő, hogyha egyfelől elcsendesedéseinkben, másrészt munkaközösségeinkben, azután bibliaóráinkon, szószéki prédikációinkban mindenütt életszerűvé lesz, a ma élő ember kérdései mellett nem megy el részvétlenül, hanem azokat feltárja, szóvá teszi és az ige világosságában segít testvéri szeretetben megoldani őket. 7. A mai evangélikus ember problémáinak megoldása Ezekkel a kérdésekkel mi az elmúlt években is magától értetődően foglalkoztunk. Egyházi sajtónk világos tükre annak a szellemi küzdelemnek és munkának, amely ezeket a kérdéseket bátran felvetette és igyekezett megválaszolni. Ma már elmondhatjuk, hogy a felsorolt kérdésekre egyházunk s főleg annak lelkészei megtalálták és tudják a választ s azt nagyrészt a meggyőződésükké tették. Valóban meggyőződéssel vállaljuk, hogy a szocializmus nem esetleges és múló történelmi jelenség, hanem a világkormányzó Isten akaratától a jövendő társadalmi rendje, amelyért ma még küzd a haladó emberiség, de amelynek körvonalai már bontakoznak s olyan reményekre jogosítanak, hogy megszűnnek a háborúk, mint az államok közti nézet- és érdekellentétek megoldásának eszközei, megszűnik embernek ember által való kizsákmányolása, megszűnik a fajok közti hátrányos különbségtétel (diszkrimináció), s azok a javak, amelyeket a modern technikai és tudományos fejlődés termel, az egész emberiség, minden nép és minden ember javát fogják szolgálni. Valljuk, hogy a szocializmusnak ezek a célkitűzései az emberiségnek Istentől akart nagykorúsodásával járnak együtt s azoknak elősegítése a keresztyén embernek is erkölcsi és hazafias feladata, aki a felebaráti szeretet parancsát adta és annak betartását követeli igéjében szüntelenül tőlünk. Valljuk, hogy amennyiben küldetését az egyház valóban Isten akaratának megfelelően végzi, a társadalmi haladás a hívő embernek is csak javára és előmenetelére lehet. Meggyőződéssel valljuk, hogy a béke-világmozgalommal kapcsolatos pozitív állásfoglalásunk s azok az erőfeszítéseink, amelyeket a magunk részéről a Prágai Keresztyén Békekonferencián, valamint az Egyházak Világtanácsában és a Lutheránus Világszövetségben, de gyülekezeteinken belül, továbbá a külföldi egyházakkal való testvéri kapcsolataink révén fejtünk ki, Isten igéjéből, Istennel való közösségünkből, a Jézus Krisztus üdvözítő evangéliumába vetett hitünkből következnek s így békemunkánk is az istentisztelet egyik tevékeny formája s a felebaráti szeretet parancsának üdvös megvalósulása. Meggyőződéssel valljuk, hogy a békeszerető emberiség egészével együtt nekünk is résen kell lennünk, nehogy gonosz hatalmak újabb háborúba sodorják az emberiséget. Ezért a magunk részéről is elodázhatatlannak tartjuk a második világháború maradványainak felszámolását, közelebbről a német kérdés mielőbbi békés rendezését. A német kérdés annál is inkább a szívünkön van, mivel egyrészt a lutheri reformációhoz való hűségünk különös szeretetre indít az imperializmustól sokat szenvedett német nép iránt, másrészt, mivel a német imperializmus egyházunkat is szolgálatba
