Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1961. november 10.
munkatervet. Ennek a munkatervnek a lényege a következő: a) Hazafias Népfront politikai megyénként kb. kéthavonként kül- és belpolitikai kérdésekről előadásokat rendez a megyében lakó lelkészek számára. b) A lelkészek a maguk munkaközösségi gyűlésein a megküldött nyomtatványok és sajtóközlemények alapján rendszeresen foglalkoznak az aktuális problémákkal részben a tájékozódás, részben az esetleges állásfoglalás érdekében. c) Minden lelkész a maga gyülekezetében lelkiismeretes pásztori munkát végez, hogy a presbitereket és a híveket megnyerje az emberiség e nagy ügyének szolgálatára. 2. Ezt a munkatervet az Országos Béketanács és a Hazafias Népfront is magáévá tette s ennek alapján megindult a munka. a) Azóta minden politikai megyében két–három havonként a Hazafias Népfront rendezésében tájékoztató előadások hangzanak el a lelkészek számára. Témák: Külpolitikai helyzet, Ötéves terv, Űrhajózás, stb. Az előadók minden esetben kitűnő szakemberek. A budapesti gyűléseket egy miniszter és egy miniszterhelyettes is megtisztelte azzal, hogy előadást tartott. Ezeknek a gyűléseknek a látogatottsága igen nagy, igazolatlan elmaradás alig volt. Két esztendő távlatából megállapíthatjuk, hogy a gyűlések reális haszna igen nagy, sok félreértés eloszlott s a helyesen tájékoztatott lelkészeknek módjuk volt közelebb vinni ezeket a kérdéseket gyülekezeti tagjaikhoz. b) Az elfogadott munkaterv alapján az egyházmegyei lelkészi munkaközösségekben is megindult és eredményesen folyt a békemunka. Mai életünk kérdéseiről, tehát a békamunkáról és a szocialista társadalom építésének kérdéséről minden egyházmegyében tájékoztatások és előadások hangzottak el, az elmúlt két esztendőben kb. 80 alkalommal. A témák közül néhányat megemlítek: Felelősségünk az emberiség haladásáért, A keresztyén ember viszonya népéhez és az emberiséghez, A világbéke és az egyházak, stb. Tájékoztatás végett azt is megemlítem, hogy – amennyire ez a beküldött jelentések alapján megállapítható volt – a lelkészek valamennyien egyetértenek abban, hogy az emberiség jövendő életének egyetlen lehetősége a leszerelés és a koegzisztencia s abban is, hogy a maguk lelkészi szolgálatával hazánk szocialista társadalmi és gazdasági rendjében – ezt a rendet jó lelkiismerettel vállalva – a jólét és műveltség emelkedését kell elősegíteniök. c) A gyülekezetekben folyó békemunkáról is kell valamit mondanom. Tudomásom van arról, hogy sok gyülekezetben bibliaórákon és szeretetvendégségeken foglalkoztak a háború és béke, a külső és belső leszerelés kérdéseivel. Nagyon jelentős volt e tekintetben az, hogy a püspök urak rendelkezése alapján minden presbitériumban több ilyen tartalmú cikket olvastak fel a lelkészek. Nagyon gyümölcsözőek az augusztusi Hiroshima vasárnapok. Az igehirdetések nyomán egyetlen érzés érlelődött meg minden becsületes keresztyénben: soha többé Hiroshimát! 3. Mivel egyházi békebizottságunk az Országos Béketanács keretében működik, beszámolok arról is, hogy a tárgyidőszakban bizottságunk képviseletében részt vettem az Országos Béketanács három gyűlésén: 1960. január 20-án, május 3-án és december 15-én. Ezeken a gyűléseken az OBT az országos békeszolgálat terveit állapítja meg s ez a mi számunkra azért jelentős, mert ebbe a keretbe kell mindig beleillesztenünk a mi egyházi békemunkánkat is. Ezeknek a gyűléseknek gazdag programjából legyen szabad kiemelnem egy előadást és két felszólalást, részben azért, mert személyileg, részben pedig azért, mert tartalmilag is érintenek és érdekelnek minket, egyházi embereket. Az előadást 1960. május 3-án Dr. Mihályfi Ernő egyetemes felügyelőnk tartotta ezen a címen: Nem utópia! Arra mutatott rá, hogy a fegyvernélküli világ ma már nem utópia. Gazdagon
