Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1961. november 10.
Folytatódott a begyűjtött levéltári állagok rendezése, csomójegyzékük elkészítése, a teljesen rendezett állagok mintaállványos elhelyezése. Sajnos, a mintaállványos elhelyezés lehetőségének határához érkeztünk, mert a meglevő állványok szinte mind megteltek. Ezért a közel jövőben egyik tennivalónk lesz az állványok gyarapítása. Ez annál szükségesebb és sürgősebb, minthogy az anyakönyvek fényképezésével kapcsolatban feladatunkká lesz az anyakönyvek két ízben ideiglenes tárolása az egyházközségek és az állami Országos Levéltár közti szállításnál. A legutóbbi jelentésemben javasolt módon és céllal minden egyházmegyében felkértem egy lelkészt levéltári felelősi közreműködésre. A levéltári felelősök általában véve valóban segítségemre voltak abban a feladatomban, hogy mint az Evangélikus Országos Levéltár vezetője, ügyeljek valamennyi evangélikus egyházi levéltárra és azoknak segítségükre legyek a levéltáróvó és gondozó, az állami szervektől megkívánt, figyelt és támogatott munkában. Utolsónak említem a levéltárnak azt a munkáját, amelyet kutató- vagy közönségszolgálatnak szoktak nevezni. Azért említem utolsónak, mert voltaképpen a levéltári munka végső célja azt, hogy a levéltári anyag, mint a történetírás eléggé meg nem becsülhető forrása, rendezetten, jól védetten álljon a történettudomány művelői, általában a kutatók használatára. A tudományok széles területéről keresték fel kutatók használatára. A tudományok széles területéről keresték fel kutatók (bel- és külföldiek egyaránt) levéltárunkat. Mint érdekességet említem, hogy a budapesti Deák téri templom restaurálásával kapcsolatban mérnökök látogatták levéltárunkat, és munkájukhoz, szakvéleményükhöz – nyilatkozataik szerint – igen becses anyagot találtak. Mind a belső levéltári rendezés előrehaladása, mind a kutatók tájékoztatása és munkájuk megkönnyítése az egyetemes egyház elnöksége azon bölcs intézkedésének köszönhető, hogy Dr. Sólyom Jenőt 1959. január 1-gyel a levéltárba munkatársul beosztotta. Személyében a levéltár lelkiismeretes, hivatásának élő, munkáját odaadó szorgalommal végző szaktörténészt nyert dolgozóul, aki a kutatókat problémáikban tanácsaival eredményesen támogatja. Rajta kívül Porkoláb Márta heti nyolc munkaórában vett részt a tőle már megszokott lankadatlan szorgalommal. Kérem jelentésem tudomásulvételét. Az egyetemes közgyűlés a jelentést jóváhagyólag tudomásul veszi. – Egyben köszönetet mond Dr. Bruckner Győző nyug. jogakadémiai tanárnak az átadott örök letétért. j) Jelentés az Országos Béketanács Evangélikus Egyházi Bizottságáról Dr. Keken András az Országos Béketanács Evangélikus Egyházi Bizottságának ügyvivő-lelkésze, jelentést tesz a bizottság 1959–61. évi munkájáról. Egyházunk békebizottságának szolgálatáról utoljára 1959. júniusában számoltam be az egyetemes közgyűlés előtt. Az azóta eltelt időszakról az alábbiakban teszek összefoglaló jelentést. 1. Hogy megtervezhessük az eljövendő évek békeszolgálatát, 1959. augusztus 21-én együtt a református bizottsággal, valamint a hazai egyéb protestáns és orthodox egyházak s az izraelita hitfelekezet képviselőivel, a Református Teológiai Akadémia nagytermében közös bizottsági gyűlést tartottunk. A Győry Elemér református püspök úr elnöklete alatt tartott gyűlésen Dr. Randé Jenő, a Magyar Rádió külpolitikai rendezője tartott előadást a külpolitikai helyzetről és a békemunka aktuális feladatairól. Huszthy Kálmán református lelkész számolt be bizottságaink munkájáról, majd a gyűlés elfogadta az általam beterjesztett
