Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1959. június 26.
III. Az egyházi rehabilitációs eljárásra vonatkozólag az Egyházegyetem tanácsa 1956. október 9-én, majd 1956. december 11-én hozott elvi határozatokat és ezek alapján egyházi közérdekből és kérelemre az Egyházegyetem tanácsa több rehabilitációs ügyet elintézett. A rehabilitáció olyan rendkívüli jogorvoslási lehetőség, amely rendes és rendkívüli jogorvoslattal helyre nem hozható sérelmeket hívatott megszüntetni, tehát oly kivételes lehetőség, amely a rendes törvényesség uralma alatt történő közigazgatási és törvénykezési időszakban jóformán elő sem fordulhat. Jelen időszakban tehát nem időszerű az egyházi rehabilitációs eljárás gyakorlatban léte és ezért javaslom, hogy az Egyházegyetem közgyűlése függessze fel ezt az eljárást. Az Egyházegyetem közgyűlése az 1956. október 8-i, illetve 1956. december 11-i tanácsülésen hozott és az egyházi rehabilitációs eljárásra vonatkozó elvi határozat alapján gyakorlatba vett eljárást további intézkedésig felfüggeszti és felhatalmazza az egyetemes felügyelőt, illetve az egyházkerületek püspökeit, hogy saját hatáskörükben intézzék el azoknak a panaszait vagy kérelmeit, akik erre rehabilitációs alapon igényt tartanak. IV. A Sajtóosztály tanácsa és az Egyházegyetem tanácsa is szükségesnek látta újraszabályozni a Sajtóosztály működését. Mint már az Egyházegyetem tanácsának működéséről szóló jelentésből a közgyűlés értesült, az 1959. április 7-i egyetemes tanácsülés személyi változásokat hajtott végre a Sajtóosztálynál is és ezeket a határozatokat általában az inspirálta, hogy egyházunk olyan nehéz anyagi helyzetben van, amelyhez alkalmazkodni kell és a Sajtóosztály munkáját az egyházi közvélemény úgy mérte fel, hogy annak bürokráciája túlméretezett. Így azután megszűnt a főkönyvelői és az egyik könyvelői állás és az ügyvivő-lelkész és a kiadó-szerkesztő állása egybekapcsolódott, mert az volt a közvélemény, hogy luxus külön főkönyvelőt tartani és luxus két lelkésznek ebben a munkakörben való foglalkoztatása. Ennek alapján át kellett szervezni magát a szabályzatot is, mert a szabályzat voltaképpen számolt a főkönyvelői jogkörrel és számolt a kiadószerkesztői jogkörrel és munkakörrel is. Egyszerűsíteni kellett a szabályzatot és tulajdonképpen összehangolni az Egyházegyetem többi osztályainak szabályzataival, ahol lényegében az ügyvivő-lelkész működésén van a hangsúly. Így azután az általam most beterjesztett szabályzat a következő fejezetekből áll: 1) Alapelvek, 2) a Sajtótanács, 3) az Evangélikus Egyetemes Sajtóosztály, a) a Sajtóosztály működése, b) a Sajtóosztály dolgozó és 4) az egyházi lapok szerkesztése és kiadása. Az Egyházegyetem tanácsa elfogadta a Magyarországi Evangélikus Egyetem Sajtóosztály szabályzatát és javasolom, hogy a sokszorosított példányban kiosztott szabályzatot az Egyházegyetem közgyűlése állapítsa meg és a mai nappal léptesse hatályba. Az Egyházegyetem közgyűlése a Magyarországi Evangélikus Egyetemes Sajtóosztály szabályzatát a következő szöveggel állapította meg és léptette hatályba 1959. június 26. napjával:
