Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1959. június 26.
útján. Ugyancsak kéri az 1953. VIII. tc. módosítását is, elsősorban a lelkészek nyugdíjazásával kapcsolatban, a korhatár tekintetében. Az egyházkerületi közgyűlés azonosítja magát a Kelet-békési egyházmegye közgyűlésének felterjesztésével. A zsinat további munkásságát a maga részéről is szükségesnek tartja és kéri az egyházkerület vezetőségét, tegyen lépéseket a zsinat újabb ülése összehívására és annak előkészítésére. Az egyetemes közgyűlés az egyházkerületi felterjesztéseket magáévá teszi. Véleményezés és feldolgozás végett mind a két felterjesztést az egyetemes alkotmány- és jogügyi bizottságnak kiadja. 10. Indítványok Roszik Mihály alberti-i lelkész előadja az egyetemes tanácsülésen keresztül szabályosan előterjesztett indítványát. Már írásban bejelentettem, hogy ezen a mai napon felszólalni kívánok a szolgálati lakás, az úgynevezett parókiák használatáról és védelméről. Mély megdöbbenéssel állapíthatjuk meg, hogy ezen a téren igen sok visszásságot lehetett és lehet tapasztalni. Roppant sok kárt okozott az 1952. évi nyugdíjazás idején adott kedvezmény, amely a megosztott parókiákról intézkedett. Egyházunk vezetősége 1956-ban foglalkozott ezzel a kérdéssel és határozatot hozott, melynek értelmében elvben és elméletben felszámolta a megosztott parókiákat. A végrehajtást elrendelte az espereseknek. Egyházmegyénk espereséhez, Válint Jánoshoz ez egyetemes presbiteri határozat után szóban és írásban fordultam és kértem, hogy az alberti-i parókián is kialakult áldatlan helyzetben nyújtson tekintélyével és törvény adta jogánál fogva védelmet mind a szolgálatban álló lelkésznek, tehát nekem és a gyülekezetnek. A volt esperes ezt a kérdést azonban lazán kezelte. Mint ahogyan az már más és a mi helyzetünknél súlyosabb esetben is bebizonyosodott, nem tudta egyházunk vezetőségének és itt meg kell mondanom, D. Dr. Vető Lajos egyetemes püspök úrnak és Mihályfi Ernő egyetemes felügyelő úrnak intézkedéseit magáévá tenni, hanem a segítséget az özvegynek és illetéktelenül ott lakó családjának adta meg. A gyülekezetnek közben erre a lakásra szüksége van. Pert indítottunk az özvegy és jogcím nélkül ott lakó öttagú családja ellen. Miután az üggyel mindenki foglalkozott éspedig az alberti egyháztanács, az alberti közgyűlés, az egyházmegyei presbitérium s miután 1958. novemberében a Déli egyházkerület életében a törvényes rend helyreállott és Káldy Zoltán püspök úr átvette a kerület irányítását, tanácskozásra hívta össze a gyülekezet vezetőit és özv. Bánszkyné és családját, kérve hogy a szolgálati lakást adja át megfelelő cserelakás ellenében a gyülekezetnek. A papné azonban nagy igényt jelentett be, mert öttagú családjának követelte holta napjáig öröklakást Budapesten, majd később kissé mérsékeltebben a község területén. A ceglédi járásbíróság foglalkozott ezzel az üggyel és a gyülekezetnek adott igazat. A Pest megyei fellebbviteli bíróság elutasította a gyülekezetnek az özvegy és családja ellen beadott keresetét azzal, hogy ez kizárólagosan egyházi belügy. Az állam elismeri a magyarországi evangélikus egyház autonómiáját és törvényeit és utasította a gyülekezetet, hogy az egyházmegyei törvényszék előtt indítsa meg keresetét az özvegy ellen. Fenti szomorú eset kényszerít engem arra és más több elszomorító
