Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1959. június 26.
gyülekezeti munka egyházunkban. Egyházunk azért a lelkészképzés mellett mindig nagyon fontosnak tartotta a kántorképzést is. Egyházi tanítóképző intézeteink államosítása után új kántorok képzése tekintetében új feladat elé került egyházunk. A kántori szolgálat utánpótlásának biztosítására több tanfolyam indult meg. Közülük a két legjelentősebb mutatkozott állandó jellegűnek. Ez a két tanfolyam megszakítás nélkül végzi azóta is szolgálatát. Az egyik a budapesti Luther Márton Intézet, a másik a fóti Mandák Intézet keretei között folytat kántorképzést. A kialakult munka és a szerzett tapasztalatok alapján 1956. január 27-én az Egyházegyetem tanácsa létrehozta az egyetemes kántorképesítő bizottságot. Kántorképzésünk azóta ennek a bizottságnak irányítása mellett történik az általa szervezett és ellenőrzött tanfolyamokon, továbbképző tanfolyamokon, illetve kántori konferenciákon. Az egyetemes kántorképesítő bizottság elkészítette „A Magyarországi Evangélikus Egyházegyetem kántori tanfolyamainak szervezeti és képesítő vizsgai szabályzatát”, melyet elfogadásra jelen közgyűlés elé terjeszt. 1958. március 5-én Fóton 12 segédkántori oklevelet adott ki a bizottság az előző évről viszamaradt XIII. számú és a munkájukat 1957. novemberében kezdő XIV. számú alapfokú négyhónapos kántori tanfolyamok hallgatói számára. Az 1959. évi március 13-án tartott vizsgán a XV. számú alapfokú tanfolyam négy hallgatója nyert segédkántori oklevelet. A fóti tanfolyam vezetője Kiss János gondnok. Előadók voltak még: 1957–58ban Sárkány Tibor, Dóka Zoltán segédlelkészek, 1958–59-ben Ferenczy Zoltán lelkész és Kinczler Irén segédlelkész. Bibliaismeretet, liturgikát és az egyház tanítását adták elő. Nevelői munkát végzett Pál Edit, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa titkári hivatalának alkalmazottja. A Luther Márton Intézet keretében 10 hónapos középfokú kántori tanfolyamok folytak Peskó Zoltán orgonaművész vezetése mellett. A tanfolyam résztvevői heti két délutánt töltöttek közös munkában. Tantermük az Üllői úti imaház sekrestyéje volt. 1958. július 15-én 3, 1959. június 22-én 4 hallgató vizsgázott a kántorképesítő bizottság előtt s nyert kántori oklevelet. A tanfolyam munkájában kisegítőként vett részt Peskó György orgonaművész és mint előadó: Benczúr László, valamint Kinczler Irén. Kántorképzésünk történetében jelentős esemény a református egyházzal közösen létesített kántori tanfolyamok megindítása az 1958–59. évben. Létrejöttét és szervezetét ezért szükséges külön is ismertetni. 1958. október 1-én a két egyház bizottsága előzetes megbeszélést tartott. Ezen jelen volt református részről: Dr. Esze Tamás főgondnok, Dr. Gárdonyi Zoltán, Szennyey József, Gyülvészi Barnabás, Evangélikus részről: Koren Emil püspök helyettes, Benczúr László püspöki titkár és Kiss János gondnok, a fóti kántori tanfolyamok vezetője. E megbeszélést követően a fóti Mandák Intézetben 1958. november 4-én megindult a két egyház közös kántori tanfolyama. November 21-én a református konvent székházában Budapesten beható tárgyalás után állapodtak meg a két egyház illetékesei a részletekre vonatkozóan is. Ezen az értekezleten már Káldy Zoltán püspök is részt vett. Elfogadták a tanfolyam költségvetését, amely szerint az evangélikus egyház 10.340 Ft költséget vállalt el, a református egyház hasonló címmel 34.400 Ft összeget. Ezenkívül a református egyház Gyülvészi Barnabás munkáját, az evangélikus egyház Kiss János munkáját biztosította a közös tanfolyam számára, akiknek fizetése nem szerepel ebben a költségvetésben.
