Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1959. június 26.
Indoklás 1. Az 1934–37. évi zsinati törvény II. tc. 81. §-a úgy intézkedett, hogy egyetemes iroda áll az egyetemes felügyelő rendelkezésére. Ennek az irodának a vezetője az egyetemes főtitkár. A részleteket a törvény egyetemes szabályrendeletre bízta. A törvény alapján világos, hogy az egyetemes főtitkár adminisztratív tisztviselő, akinek feladata az országos egyház vonatkozó szabályrendeletben megjelölt adminisztratív jellegű feladatainak elvégzése. Ebben az értelemben alkotott szabályrendeletet 1939. november 10-én az egyetemes közgyűlés. 2. Idővel azonban, különösképpen is az elmúlt években, az egyetemes egyházi bürokrácia túlnőtt az 1939. évi szabályrendeleten. Az 1954. évi június 29-i, különösképpen is azonban az 1957. évi július 10-i egyetemes közgyűlésen elfogadott szabályrendelet ezt az egészségtelen „fejlődést” jól szemlélteti. A jelenlegi egyházi helyzet szükségessé teszi egy olyan új egyetemes ügyrend életbeléptetését, melyben a jelen egyházi helyzetnek megfelelő szempontok érvényesülnek. 3. A törvényesség szem előtt tartásával tiszteletben kell tartanunk az egyetemes felügyelőnek és a püspököknek vezető és irányító munkáját. Ez azt jelenti, hogy az egyetemes egyház irányítását közvetlenül az egyetemes felügyelő és a püspökök végzik. Ma már túljutottunk a régi egyházkerületi sovinizmuson, az országos egyházi ügyeket Budapesten székelő püspökeink központilag irányíthatják. Ez természetessé teszi, hogy a munkát egymás közt megosszák. Az egyetemes munkaágak ezzel püspöki irányítás alá kerülnek. 4. Viszont egyházjogunk demokratikus beállítottságának teszünk eleget, ha a püspöki vezetést kiegészítjük a törvényes testületek kollektív vezetésével. Így vagyunk hűek egyházalkotmányunk szelleméhez, amely a püspöki vezetést mindig összehangolja az egyház köztestületek demokratikus kollektív vezetésével. 5. Mindenkit a maga helyére kell állítanunk, hogy az egyházi életet előbbre vivő szervezeti keret jöhessen létre. A jelen szabályrendelet értelmében az egyetemes főtitkár is a helyére kerül, azaz adminisztratív tisztviselőként dolgozik, mégpedig főhívatásként, más beosztás vagy állás kizárásával, amivel teljes munkaidejét igénybe veszi az a feladatkör, amit az Egyházegyetem irodájában el kell végeznie. Itt az alapvető változás az, hogy a főtitkár nem irányító, vezető személy, hanem beosztottként dolgozik adminisztrációs ügykörben, a püspöki titkárokhoz hasonlóan egyetemes egyházi munkakörben. 6. Tekintettel kell lennünk a takarékosság szempontjára is. Ez azért is indokolt, mert egyházunk anyagi erejét méltatlan dolog bürokratikus terhekre pazarolni.
