Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1959. június 26.
azzal, hogy amelyik határozat helyére megfelelő határozatot kívánnak hozni, arra vonatkozólag terjesszenek elő indítványt vagy hozzák meg saját hatáskörükben. A tanácsülés szintén elfogadta az egyetemes számvevőszék javaslatait, elrendelte, hogy az összes vagyonkezelők kötelesek három hónapon belül pontos leltárt felfektetni és azoknál az intézményeknél, ahol anyagkezelés folyik, kötelesek az anyagkezelést felfektetni oly formában, hogy az számvevőszékileg ellenőrizhető legyen. A tanács a mezőtúri Vágóhíd-kert 16. sz. ingatlanra vonatkozólag az adásvételi szerződést jóváhagyta és kimondotta, hogy a vételár teljes egészében célvagyon. Nagy Miklós volt zalaegerszegi lelkésznek a nyugdíjazását kimondó határozat ellen beadott fellebbezését visszautasította. Dr. Pass László volt debreceni lelkésznek magasabb összegű nyugdíj folyósítása iránti kérelmét elutasította kártérítési követeléseivel együtt. III. Az 1958. december 9-én tartott tanácsülés tulajdonképpen ünnepi ülés volt az Egyezmény tízéves fordulójával kapcsolatosan. Az Egyházegyetem tanácsa is kivette részét az ünneplésből és csatlakozott a magyarországi evangélikus egyház püspökeihez, egyetemes és egyházkerületi felügyelőihez, Teológiai Akadémiánk professzoraihoz, espereseinkhez és az ünnepi ülésből körlevéllel köszöntötte az egyházközségi presbitereket, megírván az Egyezmény alapgondolatait, lényegét, szellemét és célkitűzéseit. Ennek jegyében valósul meg hazánkban az állam és az egyház jó viszonya. Az ünnepi ülés után munkaülést is tartott a tanács és elfogadta az egyetemes vallástanítási bizottság munkájáról és az új vallástanítási tantervről szóló előadói jelentést, kötelezővé tette a tanterv alkalmazását és minden általános iskolai osztály számára írandó tankönyv érdekében pályázatot írt ki. Nagyjelentőségű határozatokat hozott ez a tanácsülés a Központi Alapra vonatkozólag és a Központi Alapot az 1959–1963-ig terjedő időszakra az alacsony gyülekezeti és önálló hitoktatói lelkészi fizetések rendezése érdekében 1959. január 1-ével működésbe hozta. Megállapította, hogy a lelkészi fizetés államsegéllyel együtt elkell hogy érje az évi 20.000 Ftot és hogy a Központi Alap negyedévi előre folyósított részletekben segélyt nyújt azoknak az egyházközségeknek, amelyek a maguk erejéből ezt a fizetést biztosítani nem tudják. De ennél a határozatnál talán még lényegesebb az a határozat, amely egyházmegyénket az egyházmegye minden egyes gyülekezetére külön-külön kötelező, lelkenként átlagon alapuló egységes gazdálkodást rendelt el, kimondván, hogy átlagon alul egy egyházközség csak akkor maradhat, ha egyházmegyéjének más egyházközségei a nála mutatkozó hiányt fizetési kötelezettséggel átmenetileg magukra vállalják, ő maga pedig legkésőbb 1961-ben az egyházmegyéjében kötelező lelkenkénti átlagot eléri. A Központi Alap legközvetlenebb hatóságának és intéző szervének az egyházmegyét rendelte ki, míg felső fokon a határozathozatal és az ellenőrzés az Egyházegyetem tanácsát illeti meg. Emellett a Központi Alap tanácsadó szerve a külön Központi alapi bizottság, javaslattevő szerve az Országos Esperesi Értekezlet, ügyvivője az egyetemes főtitkár, adminisztrációját az egyetemes egyház iroda és az egyetemes pénztár látja el. Kimondotta a tanács azt is, hogy mindezekre szabályrendelet
