Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1959. június 26.
De szerepel a költségvetés összegében mindkét egyház havi 100 Ft-os segélye, mellyel a tanfolyam hallgatóinak befizetéseit egészítik ki havi 350 Ft-ról 450 Ft-ra. Ez az összeg biztosította továbbá az előadók óradíját, a személyzet fizetését és a fűtést. A tanfolyam élete: összetételében igen nehéz tanfolyam volt. 16 éves parasztfiúktól érett korú férfiakig, kis parasztleányok, papnék, 50 éven felüli nőhallgatók vettek részt. Ezeket csak Isten Szentlelke tudta összetartani kegyelemben, a tanuláshoz is Ő adta az erőt. Napirend: 3/4 6 órakor ébresztés, 3/4 7-kor negyedórás egyéni csendesség. Minden reggel és este áhítat közösen. Délelőtt 8–12 és délután 2–6 között tanítás. A napirend és a tananyag igen kimerítő volt. Ezért a korhatárt a jövőben 42 évben kell megállapítani, mert ennél idősebbek nem bírják, hogy négy hónap alatt 968 órán át tanuljanak. A tanfolyam szervezete: a zenetanítás két csoportban folyt Gyülvészi Barnabás és Kiss János vezetésével, csoportonként heti 18 órában. Az evangélikusok Kiss János csoportjában voltak 9 református hallgatóval. Zenetárgyak: harmóniumjáték, zeneelmélet és szolfézs. Az egyházi éneket külön csoportban tanulták az evangélikusok Kiss János, a reformátusok Kalocsay Ferenc református kántor vezetésével, heti három órában. A karvezetést közösen tanulták Kalocsay Ferenc vezetésével heti három órában. Hittant részint együtt, részint külön tanultak. Közös tárgy volt a bibliaismeret. Első félévben Madarász Lajos fóti református lelkész, másodikban Ferenczy Zoltán rákoshegyi evangélikus lelkész adta elő. Külön csoportban tanultak a reformátusok Káté ismertet Madarász Lajostól és az evangélikus liturgikát és az egyház tanítását Kinczler Irén fasori segédlelkésztől. A tanfolyam nevelői munkáját Pál Edit végezte, aki az áhítatok tartásába is bekapcsolódott. A tanfolyam hallgatói heti 18 órát gyakoroltak. E célra 13 harmónium állt rendelkezésre. Ebből a református egyház 5 harmónium használatát biztosította. Orgonajátékot a helyi gyülekezetek orgonáin gyakorolhattak. Mindennap volt egy órai irányított közös tanulás, egy óra kötelező délutáni alvás. A foglalkozás nélküli szabadidő heti 4 óra volt. A heti 67 és fél óra irányított foglalkozás mind a hallgatóktól, mind az előadóktól a legmagasabb teljesítményt kívánták. Ilyen munkaütem tette lehetővé, hogy mind a 25 hallgató elvégezte a tanfolyamot. Köztük csak egy nyert elégtelen osztályzatot zenéből. A többiek igen jó eredményt értek el. Egészen kezdők is eljutottak a biztos koráljátszás készségére és a fóti istentiszteleteken is szolgáltak. A tanfolyamot 1959. február 28-án meglátogatta Káldy Zoltán püspök és Benczúr László püspöki titkár. Február 24-én Dr. Esze Tamás református főgondnok, Farkas József egyházkerületi főjegyző, Benedek Kálmán kolozsvári orgonaművész-professzor. Dr. Esze Tamás nyilatkozatában különösen azt emelte ki, hogy az evangélikus egyház példamutatása nyitotta meg az utat a református kántorképzés számára. Zenei szempontból az evangélikus egyetemes kántorképesítő bizottság nevében Sulyok Imre látogatta meg a tanfolyamot, többízben tett látogatást Dr. Gárdonyi Zoltán professzor. A március 13-án tartott záróvizsgán a már említett egyházi vezetőkön kívül zenei szakértők és vizsgáztató bizottsági tagokként vettek részt: Peskó Zoltán, Sulyok Imre, Dr. Gárdonyi Zoltán, Csomasz Tóth Kálmán. Számos szülő és érdeklődő is meghallgatta a teljes napot igénybe vevő vizsgát. A vizsgát követő napon csendes nap volt, március 15-én
