Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1959. június 26.
néven ismerünk s mely alapos teológiai tanulmányokkal és jó együttműködéssel akarja összefogni a világ keresztyénségének erejét a béke érdekében. Örömmel számolhatok be arról is, hogy az 1949. januárjában tartott Nyborg-i Konferencia éppen a magyar delegáció kezdeményezésére komoly szót intézett a keleti és nyugati protestáns egyházakhoz a béke ügyében. Mindezek előrebocsátása után nem részleteiben, hanem csak statisztikai összefoglalásban ismertetem bizottságunk két esztendős munkáját. Bizottságunk ebben az időszakban öt ülést tartott. Hálásak vagyunk az OBTnak, hogy ezeket mind a külső körülmények, mind az anyagi feltételek szempontjából lehetővé tette. Az üléseken nem csupán adminisztratív kérdésekkel foglalkoztunk, hanem konkrét ügyekben több alkalommal határozott állást is foglaltunk. Két országos teológiai konferenciát tartottunk, egyet 1957. decemberében, egyet 1958. novemberében. Ezeken értékes teológiai előadások hangzottak el. A résztvevők száma kb. 200–200 volt. Teológiai Akadémiánk két alkalommal tartott konferenciát, hogy a jövendő lelkésznemzedéket előkészítse a béke lelkiismeretes szolgálatára. A két év alatt az ország öt központi helyén tíz úgynevezett körzeti lelkészi konferenciát tartottunk. Ezeken az ország valamennyi lelkésze részt vett. Az egyházegyetemi Lelkészi Munkaközösségek a két esztendő alatt 63 gyűlésen foglalkoztak a béke ügyével s minden egyházmegyében megválasztották a békebizottságokat, melyeknek tagjai az esperesek segítőtársai ebben a szolgálatban. Alig van gyülekezet, melyben az egyes gyülekezeti közösségekben lelkésztestvéreink ne foglalkoztak volna az emberiségnek és a keresztyénségnek ezzel az égető problémájával. 47 gyülekezetből arról is jelentést kaptam, hogy külön ünnepélyt szenteltek arra, hogy a gyülekezet tagjait a kérdés komolyságáról s a keresztyén állásfoglalás elkerülhetetlenségéről meggyőzzék. Két részletes körlevelet küldtem e két év alatt lelkésztestvéreimhez, ismertetvén szolgálatunk elveit és feladatait, s kérvén őket arra, hogy a bizottság által megjelölt feladatokon buzgón munkálkodjanak. A magyarországi evangélikus egyházakkal együtt összesen hét közös ünnepélyt, illetve gyűlést tartottunk. Ezek közül kettőt, mert mondanivalója ma is aktuális, külön meg kell említenem. 1959. januárjában és májusában egy-egy közös ünnepélyen, illetve gyűlésen foglalkoztunk a Béke Világmozgalom 10 esztendős jubileumával. Az az érzésünk – visszaemlékezve erre a két ünnepi alkalomra –, hogy méltóképpen ünnepeltük meg ezt az örvendetes évfordulót s határozatainkban erőteljesen adtunk hangot annak az elhatározásunknak, hogy az emberiségnek ezt a legnagyobb és legemberségesebb mozgalmát szívből támogatjuk. Ugyanezeken a gyűléseken kifejeztük fájdalmunkat is ama tény felett, hogy elhunyt a BVT elnöke, Frédéric Joliot-Curie, a békének ez a tiszta emberségű, bátor bajnoka. Van-e felmérhető eredménye ennek a kétéves szolgálatnak? Gyarlóságaink nyilvánvalóak. Még mindig kevés bennünk az alkotó lendület. Még mindig kevéssé ismerjük a békét veszélyeztető problémákat s a béke erőinek a megoldásokra irányuló javaslatait és erőfeszítéseit. Még mindig meg vagyunk egész szívvel győződve arról, hogy az atomkorszakban az élet védelme Istennek milyen fontos parancsa hozzánk, az ő szolgáihoz. De gyarlóságaink őszinte feltárása ellenére
