Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1959. június 26.
39. dr. Pass László 1900,13 51. Székács Sámuel 2292,93 40. Palchy Lajos 1411,43 52. Szentpáli Pál 2367,03 41. Ponicsín Imre 2319,17 53. Szlovák Miklós 1616,24 42. Pölöskei Miklós 1607,18 54. Táborszky László 2499,40 43. Ruttkay-Miklian G. 3647,14 55. Tessényi Kornél 847,57 44. Síkos Gyula 4297,63 56. Turcsányi Károly 408,00 45. Sárkány András 4177,15 57. Virányi Lajos 3183,86 46. Solti Károly 3495,05 58. Zászkaliczky Pál 2520,92 47. Solymár Pál 1901,10 59. Zeman Mihály 4675,57 48. Stráner Vilmos 331,22 60. Muntag Andor 25,50 49. Schöck Gyula 3697,16 61. Vámos József 2402,00 50. Schultz Jenő 2627,98 62. Takó István 2450,45 63. Csengődy László 2550,00 Az egyetemes közgyűlés a jelentést tudomásul veszi és kimondja, hogy a külföldi segélyben részesülő lelkészek segélyéből a meliorációs tartozás levonásba hozassék. Jóváhagyja az Egyházegyetem tanács 1959. június 25-én hozott azon határozatát, amellyel felhatalmazza az Egyházegyetem és az egyházkerületek elnökségeit, hogy a lelkészeknek bármi címen juttatott segélyéből hozzák levonásba az egyházi köztartozásokat (meliorációs tartozás). A Központi Alaptól segélyben részesülő lelkészek köztartozásait a segélyből 25% erejéig kell levonásba hozni. A segélyben nem részesülő lelkészek javadalmából pedig 25%-ot kell levonni hátralékos köztartozásaik rendezése érdekében. m) Az Országos Béketanács Evangélikus Egyházi Bizottságának jelentése Dr. Keken András ügyvezető-lelkész beterjeszti az Országos Béketanács Evangélikus Egyházi Bizottságának 1957. júniustól 1959. júliusig terjedő időben végzett munkájáról szóló jelentését. Utoljára 1957 nyarán tettem jelentést az egyetemes közgyűlés előtt egyházunk békeszolgálatáról. Most tehát két év munkájáról kell beszámolnom. Elsősorban is arra kell felhívnom a figyelmet, hogy egyházunk békeszolgálata a legteljesebb összhangban van azzal a munkával, melyet világviszonylatban a Béke Világtanács végez, országos keretek között pedig az Országos Béketanács. Ez a két szervezet nemcsak a szocializmus békeerőit, hanem az egész világ békeszerető embereinek hatalmas táborát fogja össze, köztük jelentős számmal egyházi intézményeket és embereket is. A mi egyházi békeszolgálatunkat irányító egyházi bizottságunk is támogatta a maga területén azokat a jó célokat, melyeket ezek a nagy szervezetek tűztek ki a népek békéjének megóvása és a békés együttélés feltételeinek megteremtése végett. Különösen két nagy békemozgalmi gyűlésre kell visszaemlékeznünk. Az egyik az V. Magyar Békekongresszus 1958 tavaszán, a másik a Leszerelési és Együttműködési Világkonferencia Stockholmban 1958 nyarán. Az ott megjelölt feladatokat mi is magunkévá tettük, s ha ez az esztendő az egész világ számára a jó reménység esztendeje lett a megtörtént és tervezett tárgyalások révén, ebben minden bizonnyal meg kell látnunk a magunk munkájának eredményét is. Másodsorban azt kell tudatosítanunk, hogy egyházunk békeszolgálata egyházi szolgálat, szerves része lelkészi munkánknak s így különös örömünkre szolgál az az egyházi kezdeményezés, melyet „Prágai Konferencia”
