Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1959. június 26.
Az Evangélikus Országos Levéltár életében az elmúlt két év jelentős előbbre jutást hozott. Egyrészt sikerült a levéltári raktárhelyiségek további folyamatos beállványozásáról gondoskodni úgy, hogy az idén és jövőre beszállításra kerülő anyag megfelelő módon elhelyezhető, másrészt 1959. január 1-ével a levéltár Dr. Sólyom Jenő személyében állandó munkatársat nyert s így mind a kutatók ellátásának, mind a belső rendezési munkának a feltételei az eddigi korlátozott lehetőségeken túlmenően biztosítottaknak mondhatók. A folyamatban lévő állványozást is beszámítva, 1957 óta a levéltár összesen 96 levéltári folyóméter – 50, illetve kisebb részben 40 cm mélységű – állvánnyal gyarapodott, mégpedig régi faanyag felhasználásával és házilag végzett munkával, tehát igen jutányosan. Az eredmény Herczeg Árpád leleményességét és hűséges szolgálatát dicséri. A levéltár, feladat lévén a megszűnt intézmények iratanyagának átvétele és gondozása, az egyházi közigazgatás átszervezése következtében gazdátlanná lett egyházmegyei levéltárak begyűjtését tartja legsürgetőbb munkájának. Beszállításra került 1957-ben a Pest megyei egyházmegye levéltára Albertiről, Pest megyei Felső Fótról, a budapesti Damjanich utcából, a győri Tétről, a kemenesaljai egy része Szombathelyről, 1959-ben a Pest megyei Alsó Soltvadkertről. Köszönettel említem meg, hogy a fárasztó utazások terhét levette vállamról Dr. Gyapay Gábor középiskolai tanár, aki a Levéltárak Országos Központja megbízásából 1958 nyarán a soproni gyülekezeti levéltárat is rendezte és jegyzékelte, havonta pedig átlag 30 munkaórában a Levéltár rendezésében segédkezni szokott nekem. Kívüle még heti 8 munkaórában Porkoláb Márta vesz részt a rendezési munkában. A rendezés folyamatosan halad. Valamennyi, a Levéltár őrizetében lévő egység már oly állapotban van, hogy a kutatók használhatják, több fondnak pedig a részletes csomójegyzéke is elkészült. A végleges csomózás akadálya, hogy a bekerült iratanyag nincs irattartókban, ilyeneket a Leváltárnak kell készíttetnie, költségvetésünkből pedig évente csak 100– 150 darabot tudunk beszerezni. Hálával említem meg, hogy nehézségeinket megértve, Koren Emil epseres közbenjárására 1.000 Ft-ot kapott a Leváltár a Pesti Egyházmegyétől az egyházmegyei iratanyag irattartóinak beszerzésére. Másik adomány, amelyről beszámolhatok, a Pesti Egyházközség, illetve „a hét pesti evangélikus egyházközség közös képviselőtestülete” 1.600 Ft-os befizetése a Deák téri iratanyag restaurálásával és csomózásával kapcsolatos kiadásokra. A Levéltár munkáját minden vonatkozásban a Művelődésügyi Minisztérium Levéltári Osztályával együttműködve végzi. Az osztály vezetője, Szedő Antal és helyettes vezetője Baraczka István 1958. október 16-án meglátogatták Levéltárunkat, ugyanakkor megfigyeléseikről tájékoztatták D. Dr. Vető Lajos püspököt. Látogatásuk maradandó emléke, hogy az osztály rendeletére Leváltárunk megkapta a Budapesti 1. sz. Állami Levéltártól a Fasori és Deák téri iskoláknak nemcsak az államosítás alkalmával odakerült iratanyagát, hanem az anyakönyvek szintén odakerült sorozatát is. Ugyancsak az osztály vezetőjének intézkedésére az Országos Levéltár restauráló műhelye teljesen díjtalanul restaurálta a Deák téri gyülekezeti levéltárnak nevességtől tönkrement iratainak azt a részét, amely elsősorban számíthat a külföldi kutatók érdeklődésére. (Összesen 967 folió restauráltatott.) Az Egyetemes egyház vezetősége 1958-ban kimutatást készített,
