Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1959. június 26.
Itt kell megemlítenem, hogy a piliscsabai otthon helyreállítására 115.000 Ft értékben finn papírsegélyt kaptunk, amelyből festési és mázolási munkálatok, valamint kályhákkal való ellátás költségeit fedezte úgy, hogy az otthon üzemképes állapotba került. 100.000 Ft-os kölcsönből a Karácsony Sándor utcai otthont segítettük, amivel 5 szeretetotthoni lakás helyreállítását tettük lehetővé és így már 8 öreg volt ott elhelyezhető. Mindezek az említett munkálatok és beszerzések csak a külföldi segéllyel voltak keresztülvihetők. Az egyházközségek támogatását és az egyes hívek adományait, valamint a Diakóniai Osztály segélyét csak csekély mértékben lehet ilyen célokra fordítani. Viszont ezek a támogatások az intézmények fenntartását mindenképpen biztosítják. A munkáskérdés Örömmel jelenthetem, hogy a diakóniai munkáshiány csökkenőben van. Megfelelő munkások már nagyobb számban állnak rendelkezésre. Sikerült állami tanfolyamokon is ápolónőket és gyermekgondozókat képeztetnünk. Bár a helyzet még nem teljesen megnyugtató, reménységünk van arra, hogy diakóniai szolgálatunk munkáshiány miatt nem akad fenn. Budán és más kisebb otthonokban is igyekszünk munkásainkat egészségügyi és egyházi vonalon egyaránt tovább képezni. A jövő feladatai Az öregek, különösen egyházi szolgálatban álló öregek ellátása okozza a legnagyobb gondot. Az erők jobb csoportosítása érdekében esetleg arra kell gondolni, hogy egyes intézményeket összevonjunk. A munka tervszerűsítése szempontjából is egységesíteni, részben racionalizálni kell azt. Nem vagyok hívatva arra vonatkozólag ebben a jelentésben konkrét javaslatot tenni. Egyházunknak a diakónia ügyét szívén viselő vezetősége nagy hozzáértéssel és gondossággal fáradozik azon, hogy diakóniai szolgálatunk tervszerűbb és hatékonyabb legyen. E feladatok megoldásának érdeke szorosabb összefogásra serkent. Ha Isten megengedte, hogy nyolc éven át egyházunk nehéz anyagi helyzetében az intézeti diakónia végezhette szolgálatát, bíznunk kell abban, hogy a kívülről jött erőteljes anyagi megsegítés után, amikor már felébredt egyházunk népében a diakóniai lélek, továbbra is helyt tudunk állni abban a szolgálatban, amely nélkül az egyház nem élhet. Ebben a bizodalmas reménységben zárom jelentésemet és kérem annak szíves jóváhagyó tudomásulvételét. Az egyetemes közgyűlés a jelentést tudomásul vette. i) Jelentés az üdülőkről Rédey Pál lelkész jelentést tesz az evangélikus egyház üdülőiről, az 1957– 58. évről. Mátraszentistván Az 1957. évi Déli egyházkerületi közgyűlés intézkedett a tekintetben, hogy a Déli egyházkerület tulajdonában lévő mátraszentistváni üdülőt kezelésre, irányításra és igazgatásra – a tulajdonjog fenntartásával – a Diakóniai Osztály hatáskörébe utalja. Ennek értelmében a Diakóniai Osztály most már két esztendeje, a többi üdülőhöz hasonlóan, vagyis egy központból irányítja az üdülőt. Ez az üdülőnk régóta és sok nehézséggel küzdött. Mint ismeretes
