Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1959. június 26.
összes egyházmegyei diakóniai lelkész, otthonigazgató és otthonvezető bevonásával elő munkásértekezletét, amely igen eredményesnek bizonyult. Szeretném az egyházi munka megindulásának kezdetén ezt az értekezletet minden esztendőben megtartani, hogy a diakóniai munkára közösen készülhessünk fel. A Diakóniai Osztály ezenkívül elvégezte még mindazt, amit adminisztratív és egyéb vonatkozásokban a törvény feladatává tesz. Gyülekezetek diakóniája Örvendetes tényként számolhatok be arról, hogy 1957 óta a diakónia iránti felelősség és a diakónia munkája a gyülekezetekben is ígéretes fejlődést mutat. Az idevágó igehirdetések felébresztették a testvér iránti felelősséget és felfokozták az áldozatkészséget. Ahol a diakónia intézmény javára gyűjtés indult és a lelkész azt szívügyévé tette, ott buzgóbb az adakozás a Gyülekezeti Segély és a teológusok otthonának céljaira is. Évtizedekkel ezelőtt a természetbeni gyűjtés természetes valami volt. Ma a diakóniai szolgálat révén nagyobb lendületet vett és nagyjelentőségűvé vált. A szegény asszony egy tojása, bögre zsírja, kanál lisztje megszázszorozódott, van egyházunknak tájegysége, ahol az őszi termény betakarításkor az öreg nyugdíjas lelkészek, vagy a börcsi öregek számára való gyűjtés épp oly magától értetődő, mint a teológus otthonban élő jövő lelkésznemzedék támogatása. A gyülekezetek diakóniája keretében egyes egyházmegyékben és gyülekezetekben kézimunkaórákat tartanak és ezek produktumait értékesítő karácsonyi vásárt rendeznek, amelynek bevétele a gyülekezeti szegények és a diakóniai intézmények támogatását szolgálja. Egyes budapesti gyülekezetek asszonyai rendszeresen meglátogattak egyes intézményeket és ott varródélutánokon a összes varrnivalót elvégezték. Dunántúli egyházmegyékből az őszi és téli időben rendszeres jelentkezések voltak ingyenes diakóniai munkára. Az ilyen segítőszolgálat 2–4 hétre szólt. Lehetetlen erről megilletődve és hálával meg nem emlékeznem. A Lutheránus Világszövetség és a finnek segélye A jelentésem felölelte időben az intézmények és Lutheránus Világszövetségtől a következő természetbeni és pénzsegélyt kapták: Ft Készpénz 272.000,00 az élelmiszer- és ruhasegély pénzértéke 2.155.306,20 ebből 1957-ben 1.441.165,00 1958-ban 713.141,20 Az 1958. évi adományból a három üdülőnek 110.564,20 jutott, tehát a diakóniának szánt összegnek majdnem 20%-a. Ugyanez volt az arány 1957-ben is. Az adományok terhére az intézmények korszerűsítéseket, renoválásokat és beszerzéseket tudtak végrehajtani. Győr vízvezetékét, konyháját és fürdőszobáját korszerűsítette. Bonyhád a betegszobákat, mosókonyhát és fáskamrát festette. Gyenesdiásd padlásterét jobban használta ki, korszerűsített és festetett. Pécs a konyhát és ebédlőt modernizálta. Buda a konyhát új csatornarendszerrel látta le, a mosókonyhát hozatta rendbe, mosógépet vett, festést és mázolást végeztetett. Kistarcsa festésre és más renoválásokra költött. Békéscsabán az egyik öregotthont tették alkalmasabbá, festettek és mosógépet szereztek be. Nyíregyházán tetőfedés, folyosó renoválás, vízvezeték, fürdőszoba felszerelés, új konyha, kamra és raktár létesítése emésztette fel a segélyt. Szarvason a fürdőszoba vízvezetéket kapott, mosógép került üzembe, a festés és mázolás felújíttatott. Albertirsán vízvezeték, fürdőszoba és belső WC köszöni létét a segélynek.
