Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1959. június 26.
ellátmány nélkül maradjanak. 10. Megoldásra váró feladatok 1958. december 24-én a Magyar Közlönyben megjelent az 1958. évi 40. számú törvényerejű rendelet a dolgozók társadalombiztosítási nyugdíjáról. A rendelet célja, hogy csökkentse a régi és az új nyugdíjak közötti aránytalanságot és felemelje a régi törvények alapján megállapított alacsony nyugdíjakat. Az új törvény végrehajtása során reményünk van arra, hogy az állam az egyháztól átvállalt nyugdíjasaink ellátmányát az új törvényben foglaltak figyelembevétele mellett rendezni fogja. Az új törvény kihatással van a mi nyugdíjasainkra is, mert zsinati törvényünk szerint a nyugdíjösszeg kiszámítására nézve az érvényben lévő állami nyugdíjtörvény és nyugdíjügyi rendeletek elvei, illetőleg rendelkezései irányadók. Ez a kérdés tehát sürgősen rendezésre szorul. Csekey Zoltán ügyvivő-lelkész végül kiegészíti a Nyugdíjosztályra vonatkozó 1958. évi jelentését. Örömmel jelentem, hogy az 1958. évi 40. sz. tvr. végrehajtása során az Állami Egyházügyi Hivatal közölte, hogy a Népköztársaság Elnöki Tanácsa rendezi az állam által átvállalt egyházi nyugdíjasok alacsony összegű nyugellátását. Bár a rendelet nem intézkedik az egyházi személyekről, mégis az Állami Egyházügyi Hivatal előterjesztése alapján a kormány hozzájárult ahhoz, hogy az Egyházügyi Hivatal az alacsony nyugdíjakat a törvény szellemében emelje fel. Ennek alapján 1959. május 1-i hatállyal rendezésre került minden 800 Ft-on aluli sajátjogi és minden 400 Ft-on aluli özvegyi nyugdíj az alábbi részletezés szerint: Az összes egyházakat figyelembe véve 1521 fő részesült nyugdíjemelésben, melynek évi összege kb. 2 millió forint. Az evangélikus egyház vonatkozásában kb. 229 fő részesült nyugdíjemelésben, melynek évi összege kb. 290.000 Ft. Az egy főre eső emelkedés átlaga sajátjogúaknál kb. havi 159 Ft, özvegyeknél kb. 77 Ft. Az Állami Egyházügyi Hivatal a rendelkezést már végrehajtotta és a felemelt nyugdíjakat folyósította. A Nyugdíjosztály és az Egyházegyetem tanácsa nagy örömmel vette tudomásul a kormány intézkedését, s ezért hálás szívvel mond köszönetet az illetékes állami szerveknek. Ugyancsak bejelentem, hogy a Nyugdíjosztály javaslata alapján az Egyházegyetem tanácsa elhatározta, hogy az egyház is végrehajtja a nyugdíjemelést a Nyugdíjosztály terhére ellátottakkal kapcsolatban, a kivételes állományhoz tartozók kivételével 1959. május 1-i hatállyal. A Nyugdíjosztály javaslata alapján az Egyházegyetem tanácsa az 1958. évi 40. sz. tvr. végrehajtására nézve kimondta, hogy a lelkészi nyugdíj alapja nem az egyenként elért évi lelkészi jövedelem 50%-a, hanem az állományba vett lelkészek évi minimális jövedelmének az egy lelkészre eső átlagösszegnek az 50%-a. (A Központi Alap ugyanis megállapította, hogy a lelkészek havi átlagjövedelme már nem 1440, hanem havi 1.666 Ft.) Az öregségi nyugdíjra való jogosultság – zsinati törvényünk 37. §-a értelmében – 5 teológiai tanulmányi év és 10 lelkészi szolgálati év után kezdődik. Ennek alapján a lelkészt a teljes nyugdíj 50%-a illeti meg. Minden további szolgálati esztendő után a nyugdíj összege 2–2%-kal emelkedik. A 100%-os nyugdíjösszeget 5 teológiai tanulmányi és 35 lelkészi szolgálati év után lehet elérni.
