Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1957. július 10.
Az emlékezetünkben élénkebben élő utolsó hónapok eseményeiről sem kívánok túlságosan részletességgel szólni. Széles körben közismerteknek szabad feltételeznem azokat az eseményeket, melyek egyházunk mai állapotáig elvezettek. Itt utalok az „Evangélikus Élet”, a „Lelkipásztor” és az „Evangélikus naptár” részletes beszámolóira. Rövidre fogva azért csak annyit, hogy az elmúlt évben az állam részéről meghirdették a törvényesség fokozottabb érvényesülését. Ennek kihatása volt egyházunk életére is. Az Egyházak Világtanácsa Központi bizottsági ülésén részt vett külföldi evangélikus vezetők pedig eredményes tárgyalásokat folytattak államkormányzatunkkal egyházunk belső megújulása érdekében. És végül azt említem még meg, hogy egyházunk széles közvéleménye is megnyilatkozott, megszabván azt az irányt, amelyben az egyházi élet újjárendezését kívánta. Egyházegyetemünk életében ezek a tényezők a következő változásokat eredményezték: Megüresedett az egyetemes felügyelői tisztség. Egyházi törvényeink értelmében az 1956. december 11-én tartott egyetemes presbitériumi ülés határozatával az egyetemes felügyelő munkakörét maga az egyetemes presbitérium vette át és gyakorolja mind mostanig. Megüresedett az Északi Egyházkerület püspöki tisztsége. Az egyházkerület gyülekezeteinek bizalma a püspöki tisztségre Túróczy Zoltán volt dunántúli ny. püspököt hívta el. A régebben megüresedett egyházkerületi felügyelői tisztségbe pedig Dr. Mády Zoltán volt dunáninneni egyházkerületi felügyelőt hívták vissza a gyülekezetek. A Déli Egyházkerület püspöki szolgálatába visszatérhetett D. Ordass Lajos volt bányakerületi püspök. Megüresedett lemondás folytán az egyetemes főtitkári tisztség. Az 1956. december 11-i presbitériumi ülés e tekintetben ideiglenes megoldást hozott, amikor megbízta a főtitkári teendők ellátásával Dr. Göttche Ervin egyetemes ügyészt. Az Egyetemes Nyugdíjintézet ügyvivője Dr. Lehel László külföldre távozott, helyette Csekey Zoltán volt északi egyházkerületi püspöki irodavezető kapott megbízást. Megüresedett a hároméves időszak folyamán néhány egyetemes bizottsági tagsági hely is. Miután az egyházmegyékben és az egyházkerületekben lassan elrendeződött az élet és egyházunk törvényes keretei között folytathatják életüket, szükséges ma az Egyházegyetem részéről is megtenni mindazokat az intézkedéseket, melyeknek nyomán egyházi életünknek ezen a legfelső fokán is megnyugtató módon indulhat meg az élet és megoldhassuk mindazokat a kérdéseket, melyek egyházunknak olyannyira érdekében állanak. Ezzel tehát megjelöltem néhány olyan feladatot, melynek elintézése erre a közgyűlésre vár. Fontosak ezek. De nem ezek a legfontosabbak. Ha a napi föladatokon túlnézünk, akkor először is fölvetődik bennünk a kérdés, milyen föltételek mellett indul egyházunk a holnap felé. Természetesen vetődik föl tehát az a kérdés, hogy egyházunknak milyen helyzete van államunk keretei között. Itt is megállapíthatjuk, amint az utóbbi időben már olyan sokszor tettük, hogy egyházunk a Magyar Népköztársaság keretei között annak az egyezménynek az alapján folytatja életét, melyet egyházunk
