Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1954. június 29.
a legcélravezetőbb megoldásnak. A levéltári probléma ily megoldásánál döntő szerepe volt D. Dezséry László püspöknek, aki a volt bányai kerületi levéltárnak, valamint a két budapesti evangélikus középiskola levéltárainak az egyetemes levéltárban való elhelyezését 1952 és 1953 fordulóján felajánlotta (ad. 1059/1952. M., ad 10/1953.). Egyrészt bizalma, másrészt ítélete, hogy saját levéltára az Egyetemes Egyház kezelésében inkább megfelelhet hivatásának, mintha székházában őrizteti, bizonyára sok felesleges aggályt fog eloszlatni s példamutató lesz. Egyetemes Egyházunk tehát most már egységes központi levéltár kiépítésére törekszik, azonban távol áll tőle, hogy parancsszóval érje el célját. Hivatalból csak a megszűnő egyházi intézmények levéltárait követeli be, híven a már kialakult gyakorlathoz, amely már eddig is a FÉBÉ, MELE, Luther Társaság, Luther Otthon, stb. irattárainak átvételét kötelességévé tette. Egyébként csak felajánlja készségét, hogy mindazokat az egyház levéltárakat, mint önállóságukat és különállóságukat a proveniencia elvnek megfelelően továbbra is megtartó egységeket, gondozásába veszi, megőrzi s a kutatás számára hozzáférhetővé teszi, amelyekről a levéltártulajdonosoknak nincs módjukban gondoskodni. Ott azonban, ahol a levéltári anyagot veszélyezettnek, pusztulónak látja, figyelmeztetésével közbelép. A levéltárnak ezt a szerepét Borsa Iván, a LOK vezetője, D. dr. Vető Lajos püspöknél tett látogatása alkalmával (1953. október 1.) tudomásul vette. Abból a célból, hogy a levéltár megvalósíthassa tervét, Egyetemes Egyházunk intézkedéseket tett a levéltárnak raktárhelyiséghez, kutatószobához és levéltárosi dolgozószobához juttatására. Raktár céljaira felszabadult a könyvtári anyag máshol való elhelyezésével a levéltári anyaghoz csatlakozó három szoba s még további helyhez jutunk, ha a levéltári teremből ma még ottlévő könyvanyag is elkerül, ami már csak rövid idő kérdése. A három helyiség befogadhatja a Dunántúli, Tiszai és a már Budapesten lévő Dunáninneni kerületi levéltárakat, továbbá a pesti egyháznak, a fasori és Deák téri gimnáziumok átszállítására már előkészített levéltárait, valamint az árvaház iratait. A további anyagnak az elhelyezése céljából azonban már a közeli jövőben szükséges lesz a Szentkirályi utcai nagy raktárhelyiség fokozatos rendbehozatalára és beállványozására gondolni. A kutatószoba és a levéltárosi dolgozószoba az egykori könyvkereskedés és a szomszédos üzlethelyiségek helyén már el is készültek minden reményt felülmúló megoldás keretében. Az olvasóteremben oly könyvanyag is helyet nyert, amely egyszersmind levéltári segédkönyvtár. Az áldozatok, amelyeket Egyetemes Egyházunk eddig is hozott, alkalmasak biztosítani a nyugodt, zökkenésmentes, folyamatos levéltári rendező munkát. Ennek eredményessé tételéhez nagymértékben hozzájárul, hogy Dr. Gaudy László 1953. július 1. óta könyvtári munkaidejéből heti 15 órát, szeptember 1. óta 10 órát a levéltári rendezésben való segítségre fordít, Vető Béla pedig 1953. október 1. óta hetenkint két délután, amennyire más hivatalos elfoglaltsága engedi, szintén segédkezik a levéltárban. Részvételüknek az is a célja, hogy megismerkedjenek a levéltári munkával s azután eredményesen közreműködhessenek a vidéki anyag beszállításában, a veszélyeztetettnek bizonyuló levéltáraknak a helyszínen való megvizsgálásánál, tehát az ellenőrzés, a felügyelet gyakorlásánál, szükség esetén tanács- és segítségnyújtással is. Az ő közreműködésükkel sikerült a Bányai kerületnek a gyakori költöztetések következtében összekuszálódott levéltárát a kutatók számára használhatóvá tenni, sőt jelentékeny részét végleges formában irattartókba helyezni. Mielőtt bekapcsolódtak a levéltári munkába, a levéltáros 1952-ben
