Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1954. június 29.
kincsek, hogy értük egyházunknak ezután is szívvel-lélekkel, minden erejével munkálkodnia kell. A haza határaink belül való szolgálatunkhoz tartozik az is, ahogyan a magyarországi többi keresztyén felekezethez viszonyultunk. Mindnyájunk előtt közismert a református egyházzal való testvéri jó viszonyunk. Elmondhatjuk, hogy a két protestáns egyház vezetősége szinte állandó kontaktusban van egymással. Ugyanez a helyzet országosan az evangélikus és református lelkészi kar, nemkülönben a teológiai akadémiák tanári karai között is. Hazánk határain kívül az elmúlt években egyházunk igen erőteljesen kapcsolódott bele a világkeresztyénség életébe. Vigasztalanul romlott volt a viszony alig pár esztendővel ezelőtt is a magyarországi és a szlovákiai evangélikus egyházak között. Az 1953. esztendő a magyar és szlovák evangélikus egyházak közötti megbékélés, sőt baráti viszonyba lépés éve volt. A szlovákiai evangélikus egyház vezetőségének látogatása nálunk, majd a mi ismételt látogatásunk Szlovákiában a hittestvéri szeretetnek és jó barátságnak meleg légkörében folyt le, a jó viszonyunk mindkét egyházban és népben igen jó visszhangot keltett. A többi egyházakkal való kapcsolataink javulása és erősödése terén igen jelentős események zajlottak le a múlt év végén és ennek az esztendőnek az elején. 1953. októberében részt vettem a szászországi Meissenben az új szászországi püspök, dr. Gottfried Noth beiktatásán, ahol is Julius Bodensieck amerikai professzorral együtt képviseltük az Ökumenét. A német evangélikus egyházzal való jó viszonyunk bizonysága volt a németországi evangélikus egyház külügyi hivatala vezetőjének, dr. Niemöller Mártonnak hazánkba történt látogatása. A német egyházzal való jó viszonyunk további elmélyítését szolgálta az a körülmény, hogy a folyó évi március 13-án Berlinben kezdődött zsinaton részt vettem, továbbá hogy ez év májusában dr. Paul Gennrich, a németországi Gustav Adolf Werk főtitkára meglátogatta egyházunkat. A reformáció hazájával való kapcsolataink kiépülésének szívből örülhetünk. Ökumenikus kapcsolataink tekintetében nagy jelentőségű volt ez év elején az Egyházak Világtanácsa Végrehajtó Bizottsága elnökének, dr. Bell angol püspöknek s az Egyházak Világtanácsa főtitkárának, dr. Visser’t Hooft amerikai lelkésznek a látogatása. Mindketten a magyarországi református és evangélikus egyház meglátogatására s evanstoni előkészületeink tanulmányozására jöttek hozzánk. Evanstonban remélhetőleg lesz alkalmunk arra, hogy a Lutheránus Világszövetség vezetőségével is tárgyalhassunk s vele való viszonyunkat is javíthassuk és erősíthessük. Kelet felé is megindultak kapcsolataink. E tekintetben nagyjelentőségű esemény volt általában véve Nyikoláj moszkvai metropolita díszdoktottá avatása Debrecenben. Hadd említsük meg itt is, hogy díszdoktorrá avattatása után Nyikoláj metropolita Budapesten meglátogatta evangélikus egyházunk vezetőségét. Külföldi szolgálataink a legszorosabb kapcsolatban vannak a világbékéért végzett szolgálatainkkal. Maga az a körülmény, hogy evangélikus egyházunk külföldi kapcsolatait ápolja, erősíti, önmagában véve is békemunka és a béke jele. Egyházunk azonban kifejezetten és tudatosan a világbéke mozgalom helyeslésével és támogatásával végzi munkáját a világbéke érdekében. A Békevilágtanács budapesti ülésével kapcsolatban éppen ezért látta vendégül az ez alkalommal itt tartózkodó külföldi protestáns lelkészküldöttségeket, többek között Niemöller Mártont, Endicott kanadai lelkészt, Hromádka prágai professzort, azonkívül finn, norvég holland, dél-afrikai, német egyházi embereket. A béke ügye az egész emberiség ügye, érte munkálkodni s más keresztyén egyházakat is erősíteni ebben a munkában, egyházunk egyik
