Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1952. április 17.
szavazatok felbontására kiküldött bizottság jelentéséből, hogy a szavazás eredményeként Mihályfi Ernő népművelésügyi miniszterhelyettest választották meg az egyházközségek és az iskolák 691 leadott érvényes szavazatból 683 szavazattal. – . – . – . – .– I. A közgyűlést megelőző úrvacsorai istentiszteleten közös úrvacsoravétel volt. Az igét Dr. Vető Lajos püspök hirdette a következő alapján: Róm. 4:25. „Ki a mi bűneinkért halálra adatott és feltámasztatott a mi megigazulásunkért”. „A mögöttünk lévő nagy ünnepek, nagypéntek és húsvét jelentőségét így foglalja össze Pál apostol: Az Isten kereső ember legnagyobb problémája mind ez: hogyan lehet a bűnös ember igaz, hogyan igazulhat meg. Ezzel a kérdéssel viaskodik Pál apostol is és Luther Márton is. Megnyugvásra mind a ketten Krisztusban találtak. Isten adta a mi bűneinkért halálra Krisztust, s ebben isteni lényegét, megváltó és üdvözítő szeretetét nyilatkoztatta ki. Nem hatalommal és erőszakkal, hanem határtalan szeretettel hajol le az emberhez, hat reá és változtatja meg. Krisztusban ő maga alázkodik meg az elképzelhető legmélyebben, egészen a haláláig, mégpedig a keresztfa borzalmas és csúfos haláláig. Amire az ember a saját erejéből nem képes, nevezetesen nem képes megszabadulni bűneiből, és életét meghatározó múltjából, azt Isten szeretete megteszi, igazzá teszi, megigazítja az embert. Ez a megigazítás nagypénteken, a golgothai kereszten történt meg. Így érti és magyarázza az egyház Jézus Krisztusnak a kereszten elhangzott szavait: „Elvégeztetett”. Mert Isten így szeretett bennünket s mert Krisztus ilyen engedelmesen adta magát érettünk, mert Isten szeretete ilyen közvetlen, ilyen mély, ilyen igaz és tiszta, azért kapunk bűnbocsánatot, azért állhatunk meg bűnös létünkre a szent Isten színe előtt, mint igazak, mint megigazítottak. A húsvét pedig arról beszél, hogy Isten Krisztusnak ezt az értünk hozott áldozatát elfogadta, vagyis hogy az, ahogyan Krisztus Istent kinyilatkoztatta, azzal összhangban van a mennyi Atya, az Isten tetszése és akarata szerint való. Ő a mi megigazulásunkért támasztotta fel a Jézus Krisztust. Tehát Isten maga tesz minket és tett minket igazakká Krisztusban. Ez az igazság azonban csak akkor tulajdoníttatik nekünk igazságul, ha hiszünk Abban, aki feltámasztotta a mi Urunkat, a Jézust, a halálból. Tehát hinnünk kell. Hit által igazul meg az ember, ahogyan evangélikus egyházunk Lutherrel az élén kezdettől fogva mindmáig vallja és tanítja. Ez a hit azonban nem vakhit. Nem elhívése valaminek, amiről semmiféle tapasztalatunk nem lehet. Egyházunk tanítása szerint ugyanis mi az igében s a szentségekben, mindenekelőtt az úrvacsorában találkozunk a Feltámadottal. Ez az Ő Teste, ez az Ő vére… hangzik most is. És valami megmozdul odabent a szívünkben, égető bűnbánat és boldog öröm váltakoznak benne. A hívő lelkek ezt azzal magyarázzák, hogy Jézus jelen van, a Feltámadott érezteti jelenlétét az égető bűnbánatban s az isteni kegyelem boldog örömében. Ez a boldog tapasztalás nem mindenkinek és nem is mindig adatik meg az egyházban. Azoknak se mindig, akik magukat hívőnek nevezik s akik valóban azok is. De mégis minden időben sokan ismerik. S ezért is öröm az úrvacsora, ezért a hálaadás ünnepe. Hiszen azzal találkozhatunk és lehetünk együtt, aki tiszta és határtalan szeretetet, aki szenvedett és meghalt miérettünk.
