Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1952. április 17.
egyben hazánkban szerető, az igazságos társadalmi rendben kívánunk szolgálni, mivel magyar emberek vagyunk. Boldogok vagyunk, hogy ebben csaknem egyidejűleg a magyarországi református és a magyarhoni evangélikus egyház az egyezmény megkötésében világosan meg is pecsételte azt az állásfoglalását. A legnagyobb bűn, ha valaki ezután a döntés után újra meg újra kérdőjeleket tesz, újra meg újra problematikussá akarja tenni azt, amit Isten és emberek előtt férfiasan, becsületesen, végérvényesen eldöntöttük. Mi a népi demokrácia államában élünk és itt akarjuk minden szolgálatunkat végezni egyenes szívvel és nem kettős lelkiséggel. Másik kérdés, amelyben szintén nem volt nehéz dönteni: a háború és a béke kérdése. Bizonyára mindannyiunkban mély hatást keltettek azok a szavak, amelyekben a magyar kormány képviselője, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke, kifejezésre juttatta azt a jogos, természetes igényt, amit támaszthat a magyar nép állama mindegyik egyházzal szemben, amikor tagjai itt élnek ezen a földön és az egyház tagjai ennek a népnek és élvezik ennek a népnek a boldog jövendőjét és új korszakunk áldásait. Nyilvánvaló, hogy a békességszerző Úristen egyháza nem lehet más úton, mint a békességszerzés útján. Határozottan és véglegesen foglaltunk állást a háború és a béke kérdésében és ezt nem pacifizmusból tettük. Ezt a békét védeni kell. Ezt a békét őrizni kell és ezért a békéért harcolni kell. És tudjuk, hogy a mi népünk munkája, áldozata éppen ennek a békeharcnak egyik fontos tényezője. Mi lehet fontos az egyház számára ma, mint hogy éppen ezen a területen a béke frontját magáének tekinti és szolgáló munkáját úgy végzi, hogy az egyház tagjai ott álljanak a döntés mögött és a béke frontján. Nagyon hálásak vagyunk, hogy amikor döntöttünk a szocializmust építő magyar hazánk mellett, a béke ügye mellett, szíves voltál kinyitni a látóhatárunkat a világ keresztyénsége felé és szeretnénk felajánlani testvéri együttműködésünket, hogy együtt az egész magyar protestantizmus végezzük ezt a lelkiismeret-felrázó munkát a világ keresztyénsége felé, mert nekik is a béke mellett és a háború ellen kell dönteniök. Ezt kell támogatnunk és a háborúnak embertelenné aljasodó formája ellen kell harcolnunk. Nem kétséges, hogy ez sok népszerűtlenséggel fog járni. Nyugati protestáns testvéreink között sokan lesznek, akik nem értik ma meg, de majd meg fogják érteni, hogy ez az út valóban a hűséges, békességszerző szolgálat útja. Engedd meg, hogy az egész magyar protestantizmus bizalmáról és szeretetéréől biztosítsalak téged. Felajánljuk magunkat testvéri munkatársi szeretettel az együttműködéshez, bízva abban, hogy ennek most már nem lesz akadálya különösebben, református és evangélikus két nagy egyházunk és egész protestantizmusunk vonalán sem és ennek áldása lesz népünk között és áldása lehet Isten kegyelméből az egész világ keresztyénsége felé a béke szolgálatában.” Gyiky Gábor unitárius püspöki helynök üdvözlőbeszéde: „Az a tény, hogy állami életünk élenjárói az egyház szolgálatában tisztséget vállalnak és hogy az Anyaszentegyház az ő szolgálatukban Isten áldását látja és áldja, fényes biztosíték amellett, hogy mindaddig, amíg az egyház Isten által rendelt evangéliumai feladata mellett marad és nem adja magát oda a reakció szolgálatába, – úgy, amint mondottad – és a kétféleségnek, az egyház és az állam között soha semmiféle ellentét nem támadhat, sőt inkább együtt dolgozhatnak közösen és boldogan a közös cél, a legfőbb jóért: a magyar népi demokrácia ügyéért. Azt az igazságot példázza szemük előtt nagyszerűen az egyetemes felügyelő úr személye, aki egy személyben népművelési miniszterhelyettes is, az Országos Béketanács tagja, sőt főtitkára
