Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1952. április 17.
megtartja az egyházzal kötött megállapodást és teljesíti az abban vállalt minden kötelezettségét az egyház iránt. Amikor a szavazatbontás után a választás eredményét velem közölték, Vető Lajos püspök úr egyházunk haladó hagyományainak képviselőjét köszöntötte bennem. Én ezt igen nagy megtiszteltetésnek érzem és valóban a legtöbb lenne, amit elérhetnék, hogy ezeket a haladó hagyományokat híven tudjam képviselni és érvényesíteni. De megállapíthatjuk, hogy nemcsak én magam és nemcsak kevesedmagammal képviselem az evangélikus egyház haladó hagyományait, hanem örömmel látjuk, hogy ma már egész egyházunk legnemesebb haladó hagyományai követésének útjára lépett. Biztosította ennek az útnak tévedhetetlen megtalálását, hogy érvényesült egyházunk alapvetően demokratikus jellege s a hívők tömegeinek szándéka adja meg egyházunk igazi irányítását. Vagyis egyházunkban is az történik, amit a nép akar. Elszakadtak végleg azok a szálak, főleg érdekszálak, amelyek a régi uralkodó osztályokkal fonták egybe egyházunk sok vezetőjét, akik még a felszabadulás után is megkísérelték, hogy illegális és reakciós párttá süllyesszék az egyházat. Ezek a próbálkozások, amelyek egyházunkra súlyos veszedelmeket hoztak volna, s amelyek nem voltak függetlenek nemzetközi imperialista és háborús uszítóként lelepleződött erők befolyásától, ma már végleg a múltéi. A nép egyháza valóban a népé lett – hiszen mindig is a szegény dolgozó nép alkotta egyházunk hívőinek tömegét – de most már végleg fel is számolta az utolsó lehetőségeit is annak, hogy egy maradék, kisszámú reakciós réteg megpróbálja politikai sündisznóállássá szervezni. Meghiúsulnak azok a kísérletek is, amelyek politikai reakció bukása után még megmaradt erőket a teológiai reakció frontján szerették volna megszervezni. Lelkészeink tudják, hogy egyedül a dolgozó néppel való találkozásunk biztosíthatja gyülekezetünk jövőjét és az egyház belső megújulását szolgálja a befejeződéséhez közeledő folyamat, hogy az egyháztagok igazi társadalmi keresztmetszetét tükrözze összetételében az egyház vezetősége is, minden fokon. Én részt vettem mindebben az alulró indult átalakulásban, az egyház életének belső megújulásában, mint az egyház egyik egyszerű tagja. S ismétlem, hogy most, amikor arra hívtak, hogy vezető helyen szolgáljam egyházamat, biztosan érzem és hiszem, hogy mély meggyőződés van e választás mögött, helyeslő megpecsételése a hívek tömegei részéről eddigi magatartásomnak. Állam és egyház viszonyában döntő fordulat következett be az elmúlt években. A vallás teljes szabadsága a Népköztársaság alkotmányának szerves része lett. Az állam és egyház között megkötött egyezmény gondoskodik egyházunk támogatásáról és megteremti az anyagi feltételeit is az igehirdetés szabadságának. Az állam támogatása segítséget nyújt az egyház minden munkájához és az állam, ezúttal első ízben egyházunk történelme során, nem kér tőlünk cserébe mindezért semmit. Nem kíván politikai szolgálatot, amelyet a kapitalista rendszerek mindig és mindenütt megköveteltek és megkövetelnek az egyházaktól, felajánlván érte a hatalomban való részesedés hazug, hamis, az egyház igazi lényegétől idegen illúzióját és halálosan mérgezett örömét.
