Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1951. november 9.
gi evangélikus egyház és ez igen nagy dolog. Adjunk Istennek hálát érette, hogy minden esztendőben legalább egyszer van egy ilyen alkalma egyházunknak, amikor kezet foghat egymással az ország evangélikus népe, egymás szemébe nézhetnek messzünnen jött evangélikus emberek és szót válthatnak egymással. Ha ez az alkalom nem volna több, mint egy ilyen testvéri találkozó, ahol összefonódnak a kezek és összedobbannak a szívek, akkor is igen nagy dolog volna. Ez az alkalom azonban nem pusztán testvéri összejövetel és baráti találkozó, hanem ennél sokkal több: közgyűlés. Közgyűlés, vagyis egyházunk meghatalmazott és felelős kiküldötteinek tanácskozó és határozó összejövetele. Olyan alkalom tehát, ahol az egész magyarországi evangélikusság színe előtt adunk számot egymásnak elvégzett munkánkról, együtt tanácskozzuk meg terveinket s keressük az egységet reménységeinkhez és szándékainkhoz. Együtt hordozzuk a felelősséget és együtt készülünk a jövendő feladataira. S a hangsúly mindebben ezeken a szavakon van: mindnyájan, együtt, egymással. Tehát nem egymás nélkül és egymás ellenére. Ez az együttlét: közösség vállalása a felelősségben és a tervezésben, az elhatározásban és a végrehajtásban. ez a felelős közösség és ez a közös felelősség egyházunknak, mégpedig éppen a magyarországi evangélikus egyháznak jellemzője s ez alkotmányunkban a közgyűlések rendszerében nyilvánul meg a leghatározottabban. A demokráciának eredeti értelmében vett gyakorlása az, ahol az egész közösség együtt készíti, építi és ellenőrzi a közös ügyet. Éppen a közös felelősségvállalásnak és közös teherhordozásnak ez az elve nyomta rá a bélyegét egyházunk egész életére s tette alkotmányunkat mélyen demokratikussá más egyházak berendezkedéseivel szemben. Hiszen a közgyűlés valójában népgyűlés, ahol küldötteiben az egyház egész népe találkozik és vált szót az egész egyház ügyeiről. Az Apostolok Cselekedeteiről írott könyv 19. fejezete hírt ad egy népgyűlésről, amely ezelőtt kereken 1900 esztendővel azért jött össze, hogy ítéletet tartson a szentségrontással vádolt Pál apostol és útitársai felett. Különös, de bizonyára nem véletlen, hogy az Újszövetség eredeti görög nyelve ezt a közgyűlést ugyanazzal a görög szóval jelöli, amit egyébként magyarul az egyház, gyülekezet szóval szoktunk fordítani: ekklészia, eklézsia. Ezt az ekklészia szót használja azután a görög Újszövetség mindenütt, ahol az egyházról, Jézus Krisztus gyülekezetéről beszél. Teszi ezt nyilván annak jeléül, hogy az egyház léte, egyszóval gyülekezet, – amint arra Luther is a Nagy Kátéban olyan nyomatékkal utal. Népgyűlés, emberek együttléte tehát az egyház, – de ez az együttlét csak akkor lesz egyházzá, ha feltetszenek benne Krisztus testének ismertető jelei: a tisztán hirdetett ige és a helyesen kiszolgáltatott szentségek. Másfelől viszont az is igaz, hogy minden olyan alkalom, ahol Jézus Krisztus nevében jönnek össze, ha csak ketten–hárman is, ahol segítségül hívják az Ő nevét és ahol Róla tesznek bizonyságot: ekklészia, vagyis ott egyház van és egyház lesz, mert ott ígérete szerint jelen van maga az egyház Ura. Tisztelt egyetemes közgyűlés! Minden gyűlésezésünk döntő kérdése mindig ez: tudunk-e, merünk-e egyház lenni, amikor összegyülekezünk, tudunk-e egyház lenni itt és most, ebben az összejövetelben is, tudunk-e úgy gondolkodni, cselekedni, határozni, mint akik minden emberei elesettségük tudata mellett is Isten népe, a Jézus Krisztus szent teste akarnak lenni? Helyesebben. engedjük-e, hogy Isten Szentlelke az ő igéje által teremthessen belőlünk, ebből a gyűlésből is ekklésziát, gyülekezetet, egyházat? Gyűlésünket imádsággal és Isten igéjének hallgatásával kezdtük meg. Nem formalitás volt ez csupán, nem is kegyes szokás, hanem éppen együttlétünknek legmélyebb értelme és hordozó alapja: jele és valósága annak, hogy itt, ebben a gyűlésben egyház vagyunk és egyház akarunk maradni. A közösen elmondott könyörgés és az együtt meghallott ige jegyében vagyunk tehát együtt és így kérjük egy szívvel bizonyára jelenlévő Urunkat: Veni creator Spiritus, mentes tuorum visita. Felügyelői jelentésemet a következőben terjesztem elő: Egyház az államban Az elmúlt munkaesztendőnek ebben a vonatkozásban kétségkívül legjelentősebb eseménye volt az Állami Egyházügyi Hivatal felállítása. A Magyar Közlöny 1951. évi május 19-i száma tette közzé az 1951. évi I.
