Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1951. november 9.
bejelentés szerint a magasabb fokozaton szolgálatot teljesített lelkészek (esperes, egyetemes főtitkár, püspöki titkárok) az V. fizetési osztály 2. ill. 1. fokozatában nyugdíjazhatók. Az ellátottak állományának súlyos anyagi helyzete arra indította a bizottságot, hogy annak egyes tagjait esetenként rendkívüli segéllyel támogassa. Megsegítésükre 5.350 Ft-t fordított. Ezt az eljárást az egyetemes presbitérium 1950. évi szept. 28.-i ülésében hozott határozattal jóváhagyólag tudomásul vette s jövőben való alkalmazásának felhatalmazást adott. A nyugdíjintézet ügyvitelének az egyetemes egyházi iroda kötelékéből való kiválásával kapcsolatban a bizottságnak két anyagi vonatkozású intézkedése vált szükségessé. Az állami javadalom terhére foglalkoztatott irodai alkalmazott helyébe magának kellett munkaerőt állítania, akinek javadalmából azonban a nagyobb részt havi 300 Ft-ot az egyházegyetem viseli, míg a nyugdíjintézet terhe csak havi 200 Ft marad. Az egyházegyetem szolgáltatta irodahelyiség takarítási, fűtési és világítási átalánya évi 1.000 Ft-ban nyert megállapítást. Ismételten foglalkozott a bizottság a nyugdíjintézet varsádi ingatlanának az ügyével, amelyben az ügyvivő helyszíni kiszállást végzett. Személyes utánjárás révén sikerült az ingatlan szövevényes adó- és bérkérdésében a nyugdíjintézet jogait érvényesíteni és a nyugdíjintézet érdekeinek megfelelő és a következőkben ismertetett rendezését biztosítani. Az 1948 és 1949 évekre vonatkozó adó kivetésből a kataszteri tiszta jövedelem figyelembevétele alapján összesen 1.572 kgr. az 1948-ra vonatkozó adókivetésből a juttatott földek után 541 kgr. földalapi kishaszonbérbe adott földek után 1.337 kgr. búza földadó, végül mivel a varsági mezőgazdasági ingatlannak a tényleges birtokába a nyugdíjintézet csak 1948 derekán jutott, az 1948. évi így megmaradt búza földadó tartozásából annak 1/2 része, azaz 963 kgr. búza földadó töröltetett. Az összes törlés tehát 4.413 kgr. búza földadó. A varsádi ingatlan 1949. évi január elsejétől haszonbérletbe adatott a Tolna megyei Állami Gazdaságnak. Az ingatlan után 1949. és 1950. évi adókat az állami gazdaság az illetékes gyönki adóhivatalnál befizette, sőt ami már az 1951. évi jelentés keretébe tartozik, az 1950. dec. 31.-én adótúlfizetésként mutatkozott 2.956 Ft a nyugdíjintézet Budapest, Mártírok útjai bérházának adószámlája javára a gyönki adóhivatal részéről átutalást nyer. Haszonbért a nyugdíjintézet bérbe adott varsádi ingatlan után ettől a haszonbérlet-résznek tekinthető 2.956 Ft összegtől eltekintve nem kapott. Az 1949. és 1950. évre vonatkozó adókivetésnek a haszonbérlő részéről történő rendezésével kapcsolatban Németh Gyula szekszárdi és Liska Endre varsádi lelkész értékes támogatást nyújtott az ügyvivőnek. A teljesség kedvéért meg kell említeni azt is, ami már szintén az 1951. évi jelentés keretébe tartozik, hogy az ingatlant a nyugdíjintézet, a többi egyházi földingatlanhoz hasonlóan, az államnak megvételre felajánlotta. Az állam a felajánlást elfogadta, az ingatlant átvette. A vételár átutalása még nem történt meg. Tárgyalta a bizottság a nyugdíjintézet két bérházának a kérdését is. Közülük tudvalevőleg a Krúdy utcai ház csak kisebb, a Mártírok útjai ház azonban igen súlyos háborús sérüléseket szenvedett. Ez utóbbinak helyreállítására, majd később hatóságilag elrendelt tatarozására a nyugdíjintézetnek 2. tételben, összesen 123.940 Ft összegű kölcsönt kellett igénybe vennie. Mint ismeretes az e munkálatokat végrehajtó háztulajdonosnak tetemes adókedvezmény jár. A Krúdy utcai bérház gondnokának az 1950. évi dec. hó 31.-i elszámolás az előző évi 158,53 Ft maradvány hozzászámításával 9.635,81 Ft maradványt tüntet fel. Az elszámolás kísérő élőszóbeli bejelentés szerint a kedvező eredmény, mint az adókedvezmény aktuálissá válásának a következménye átmeneti jellegű. A Mártírok útja 62. sz. alatti bérház gondnokának 1950. dec. 31. elszámolása 69.512,35 Ft bevétellel szemben 104.728,34 Ft kiadás, tehát 35.215,99 Ft túlkiadást tüntet fel. A deficit előállásának oka az, hogy a két ízben végrehajtott helyreállítási munkálatok után a nyugdíjintézetet megillető adókedvezmény ügyét az illetékes hatóságok még nem intézték el. Az elintézés megtörténtével a deficit megszűnik. Öt 1950-ben megüresedett, 1951-ben azonban újból bérbe adott üzlethelyiség bérkiesése, valamint egy peresített bérhátralék is rontja az 1950. évi elszámolás
