Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1951. november 9.
a kötött Igék alapján történő igehirdetés gyakorlatát. Lelkészeink közül egyre többen vannak, akik igen hálásak a perikópa-rendszer elrendeléséért, mert rákényszeríti őket az ige tanulmányozására, elősegíti az objektív ige hirdetését s nehéz helyzetekben támaszpont az egyház egyházként való megmaradásában. Az 1950/51. egyházi esztendőben az óegyházi perikópa rend evangéliumi sorozata a szószéki igehirdetés alapigéje s az epistolai sorozat az oltár előtti felolvasásra s a délutáni igehirdetésre kirendelt szentírási szakasz. Az igehirdetés szolgálatában kiváló segítséget nyújtott Veöreös Imre szerkesztésében megjelenő Lelkipásztor című folyóirat, mely éppen abban végezte igehirdetésre nevelő szolgálatát, hogy nem adott kész prédikációkat, hanem az eredeti szöveg tanulmányozásához, s a kirendelt igeszakasz feldolgozásához adott gondolatokat és indításokat. Szolgálatát kiterjesztette a kollekta és gyülekezeti imádságok területére is, valamint a lelkészek teológiai továbbképzésére. Szolgálatát nemcsak egyházunk lelkészei vették igénybe hálás örömmel, hanem református lelkészek is. Az igehirdetés alapjául szolgáló teológiai továbbképzést a Lelkipásztoron kívül eddig a MELE is szolgálta. A MELE az 1950. évben mint egyesület feloszlott, egyesületi keret nélkül azonban a lelkészek szabad munkaközösségében, tovább is tudta folytatni szolgálatát. Isten megengedte, hogy lelkészi munkaközösségeink külső keretek nélkül is végezzék, sőt elmélyítsék a munkát. A munkaközösségek élén egyházmegyei fokon az esperes, egyházkerületi fokon pedig a püspök, illetve az általa megbízott helyettes állott. Az országos lelkészi munkaközösség vezetésére a püspökök értekezlete Szabó József dunáninneni püspököt kérte fel. Munkaközösségeink élete főként az egyházmegyei munkaközösségekben folyt. Pontos adatok nem állanak rendelkezésre, annyi azonban megállapítható, hogy az egyházmegyei lelkészi munkaközösségek országszerte kb. 200 összejövetelt tartottak. Van olyan egyházmegyei lelkészi munkaközösség, amely havi rendszeres összejövetelt tart, de van olyan, amely egy év alatt csak 2–3 összejövetelt tudott tartani. Több helyen, hogy a gyakrabbi találkozást lehetővé tegyék, a munkaközösségi találkozók költségeit közteherviselésszerűen osztották meg. ezek az összejövetelek a testvéri közösség gyakorlásának, a lelkészi továbbképzésnek s a legfontosabb egyházi problémák megbeszélésének áldott alkalmai voltak. Az egyházmegyei lelkészi munkaközösségek igen sok, részint maguk választotta, részint az országos munkaközösség által ajánlott témát dolgoztak fel. Megállapítható, hogy a lelkészi munkaközösségeket általában leginkább a verbalis inspiratio és az egyházi fegyelem kérdése érdekelte. Több egyházmegyei munkaközösség többnapos teológiai konferenciát is rendezett. A legélénkebb munkaközösségi élet a dunántúli kerületben folyt, mely a következő témákat tűzte ki feldolgozásra: 1) Hogyan nyerjük meg a Krisztustól és egyházától elidegenedetteket? – 2) A munka értelme és a keresztyén hit – 3) Az egyház egysége és a hitvallások. Katechetikai továbbképző konferenciát tartottak Győrött, Pécsett és Gyenesdiásdon. Egyházunk igeszolgálatának azonban nemcsak a lelkészek teológiai továbbképzésére van szükség, hanem a lelkészek hitéletének a megelevenítésére és elmélyítésére is. Ezt a célt szolgálták a lelkész-evangelizációk. Az 1950. évben a bányai egyházkerület területén –, a dunáninneniben 1, a dunántúliban 5, a tiszai kerületben 1 lelkészevangelizáció volt. Lelkészeink a mai világban való eligazítását s igehirdetésük életközelségét szolgálták azok a lelkészankétok, melyeket egyházunk egyetemes felügyelője hívott össze a Luther Márton Intézetben. 1949-ben 4, 1950-ben 7 ilyen lelkészenként volt. Tizenegy ankéton kereket 450 lelkészünk vett részt. A Belmissziói Munkaprogram az 1950. esztendőben a Lelkipásztor függelékeképpen jelent meg. 2. Egyházi munkások képzése Az az ébredés, amely egyházunkban tagadhatatlanul folyik, magával hozza a laikusok munkába állítását is. A hitre jutott emberek munkát keresnek az egyházban s a megmozdult egyházi élet megnövekedett lelki éhségét a lelkészek egyedül képtelenek kielégíteni. Egyházunk a
