Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1951. november 9.
egyezmény alapján állva, őszinte szívvel, hitből, s nem színből végzi szolgálatát a magyar nép új államában. Az elmúlt év október 22-én a tanácsok választása alkalmából körlevéllel fordultunk az egyház népéhez, melyben felhívtuk gyülekezeteink figyelmét a nagyjelentőségű eseményre. A koreai gyermekek érdekében indított gyűjtés sikeréért felkértem négy püspökünk hitvesét, hogy álljon a mozgalom egyházi vonatkozású részének élére. Az elmúlt év október havában körlevélben hívtuk fel lelkészeinket és az egyház többi tisztviselőit, valamint az egyház népét az első békekölcsön jegyzésében való részvételre. Ugyancsak hasonló tartalmú körlevéllel hívtuk fel gyülekezeteink figyelmét ez év szeptember 26-án a Második Békekölcsön jegyzésének ügyére. Külön kell megemlékeznem itt arról a szolgálatról, amelyet egyházunk a világ békéjének megőrzése érdekében végzett. Az 1950. év októberében Budapesten tartott Békekongresszuson lelkészeink közül számosan vettek részt. Ugyanez év karácsonyán a református, baptista és metodista egyházzal közös körlevélben fordultunk gyülekezeteinkhez, amelyben az evangélium békességével köszöntöttük őket s szívükre helyeztük e földi élet s a világ békéjének az ügyét is. Ugyancsak 1950. decemberében érkezett meg egyházunkhoz Niemöller Mártonnak, a németországi Evangéliumi Hitvalló Egyház nagyhírű vezérférfiának levele, melyben a világ minden egyházát s közötte minket is felhívja a béka megőrzése érdekében való fáradozásra. Erre a levélre egyházunk hosszabb iratban válaszolt. Püspökeink közül Dezséry László, a bányai egyházkerület püspöke, 1950. novemberében részt vett a varsói világbéke konferencián, dr. Vető Lajos, a tiszai egyházkerület püspöke pedig a folyó évi október havában részt vett a Keresztyén Demokrata Unió meisseni munkaülésén. Ez év október 7én az Egyházegyetem táviratban köszöntötte a Békeakció Felekezetközi Bizottsága new yorki imanapjának ülését. Egyházunknak a béke érdekében végzett munkája nyert megbecsülést abban a kitüntetésben, amelyben Népköztársaságunk kormánya Dezséry László püspököt és Virág Gyula gyömrői lelkészt részesítette, amikor nekik a Népköztársasági érdemérem V. fokozatát, illetve annak ezüst fokozatát adományozta. A kitüntetetteket ebből az alkalomból is szeretettel köszöntöm. Egyház a világban Az elmúlt esztendő a világ egyházainak az életében a nehéz megpróbáltatások és a felelősségteljes, súlyos döntések, a kísértések és a bizonyságtételek esztendeje volt. Ez tükröződött az Egyházak Világtanácsának szervezetében is, annak különböző munkaülésein, bizottsági és egyéb határozataiban és nyilatkozataiban. Mindezekről az egyházi sajtó a maga idejében kellően tájékoztatta egyházunk népét. Ezért itt csak utalok arra a veszedelemre, amely abban nyilvánul meg, hogy az Egyházak Világtanácsa, közelebbről annak genfi központja, egyre inkább egyoldalú befolyás alá kerülve, nem mindig tudja kellő megértéssel látni és hordozni a világ keleti felén élő egyházak életét és sorsát. Egyházunk feltétlen felelősséget érez a világ egyházainak közössége, ennek fenntartása és továbbépítése iránt. Ezért, amikor annak szükségét láttuk, többször is hallattuk szavunkat a világ keresztyénségének sorsdöntő kérdéseiben s bizonyságot tettünk arról, hogy csak a szüntelenül egymással folytatott beszélgetés, egymás szavának testvéri meghallgatása, az igazságért és a felülről való világosságért való közös tusakodás és könyörgés óvhatja meg a világ egyházait attól, hogy a Krisztusban keresett és vallott egységet el ne veszítsék. dr. Vető Lajos, egyházunk külügyeinek vitelével megbízott püspökünk, ebben a minőségben két ízben is tett külföldi utat az elmúlt munkaévben, 1951. áprilisában meghívásra Berlinben vett részt a németországi evangéliumi férfimunka gyűlésén. Ezt az alkalmat felhasználta arra is, hogy megbeszéléseket folytasson az Egyházak Világtanácsának főtitkárával, Visser’t Hofft-tal és több más vezető személyiséggel. Útközben Prágában folytatott megbeszéléseket a cseh protestáns egyházak seniorával, Hajekkel. Másodízben ez év júliusában képviselte egyházunkat a németországi Evangélikus Egyháznapon, a német protestantizmus ez idő szerint legnagyobb, legújabb kori megmozdulásán. Ezt az útját is felhasználta arra, hogy a németországi protestantizmus vezetőin kívül megbeszéléseket
