Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1950. szeptember 29.
mondok. Az egyetemes törvényszék Két ízben ülésezett 1949. augusztus 11-én és 1950. szeptember 20-án. Az egyházegyetem külön fegyelmi bírósága, amely 1950. március 3-án tartott rendkívüli egyetemes közgyűlést alakult meg, egy ízben ült össze, 1950. április 1-én. Tárgyaltatott Ordass Lajos püspök fegyelmi ügye. A külön fegyelmi bíróság Ordass Lajost viselt egyházkerületi püspöki hivatalától való elmozdításra ítélte. A bíróság egyúttal megállapítja, hogy Ordass Lajosnak és az utána tartásra jogosultaknak ellátási igénye fennmarad. Közölhetem az egyetemes közgyűléssel, hogy az egyetemes nyugdíjintézet azóta már le is tárgyalta Ordass Lajos nyugdíjügyét és számára 1.334 Ft nyugdíjat állapított meg. Egyébként részére f. évi április hó 1-ig visszamenőleg havi 1.000 Ft nyugdíjelőleget folyósítottam. Itt emlékezem meg arról, hogy egyházunk vezetőségének ismételt közbenjárására Ordass Lajost 1950. május 30-án, Vargha Sándort pedig 1950. június 7-én szabadlábra helyezte az illetékes állami hatóság. Kormányzat és egyház-közigazgatás Elnöki tanácsülést összesen 12 ízben tartottunk. Ezek a tanácsülések is egyre nyilvánvalóbbá tették, hogy a négy egyházkerület hogyan forr össze Isten kegyelméből egyre inkább egy egységes testté a magyarországi evangélikus egyházzá. Itt mondok megindultan köszönetet a püspöki karnak, mind a négy felügyelő testvéremnek, valamint az egyetemes presbitérium minden egyes tagjának, azért a megértő és önfeláldozó munkáért, egyházhűségért és hívő buzgalomért, amellyel munkámban támogattak. Isten nagy ajándéka az a mindinkább elmélyülő konszenzus, amely az egyház vezetőségében létrejött és a nehéz döntések meghozatalában megnyilvánult. Külön is hálás köszönetemet fejezem ki elnöktársamnak, Turóczy Zoltán püspöknek, akinek gazdag tapasztalatait, hívő tisztességét olyan jólesően érezhettem munkámban magam mellett. Egyetemes egyházunk az elmúlt munkaévben egy rendkívüli közgyűlést is tartott, 1950. március 3-án. Ennek a közgyűlésnek legfontosabb tárgya az általános tisztújítás volt. Az azóta eltelt idő megmutatta, hogy milyen helyes és szükséges lépés volt az egyház közigazgatási és törvénykezési testületeinek, missziói életét hordozó bizottságainak megújítása, friss erőkkel való megtöltése. Ezt azóta minden bizonnyal azok is átlátták, akik akkor az egyház vezetőségének szándékát még nem tudták megérteni. A meg nem értésüknek az általános tisztújítás ellen beadott petícióval is kifejezést adtak. Meg vagyok róla győződve, hogy a meg nem értés ma már igen nagy mértékben eloszlóban van. Egyházunk feladatai elvégzéséhez minden jó szándékú és munkás tagjára szüksége van. Nem nélkülözhetjük azokat, akiknek Isten tehetséget, talentumokat adott, amelyeket az egyház életében kell gyümölcsöztetniük. Innen is kézfogásra nyújtom ki kezemet minden papi köntöst viselő, vagy anélkül az egyházban szolgáló testvérem
