Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1950. szeptember 29.
szükségesek. Egyházunk és a Ökumene Magyarországi Evangélikus Egyházunknak az Egyházak Világtanácsával való kapcsolatai eddig jórészt a Lutheránus Világszövetségen keresztül futottak. A Lutheránus Világszövetséggel való kapcsolatok tisztázása céljából utaztam 1949 nyarán Vető Lajos püspökkel Genfbe. Alkalmunk volt tárgyalni Michelfelderrel, a Lutheránus Világszövetség főtitkárával, valamint St. Hermannal, P. Empievel és M. Dietrichhel. E tárgyalások folyamán tájékoztattuk őket evangélikus egyházunk helyzetéről és megbeszéltük az elmaradt külföldi segély folyósításának lehetőségeit. Erre vonatkozólag határozott ígéretet kaptunk. Hogy a segély folyósítása mégis elmaradt, annak oka az volt, hogy azt négy feltételhez kötötték, amelyek közül csak kettőt volt módunkban teljesíteni, nevezetesen elküldöttük az 1948-ban érkezett 200.000 dollárral való pontos elszámolást s beterjesztettük a várható segélyre vonatkozó felosztási és felhasználási tervezetünket. Nem volt azonban teljesíthető az a feltétel, mely szerint a magyar kormánynak írásban kellett volna hozzájárulnia a külföldi segély kéréséhez s elfogadásához. Valamint különösnek kellett találnunk a 4. feltételt is, amely azt kívánta, hogy egy amerikai bizottság jöhessen Magyarországra a segély felhasználásának ellenőrzésére. Kint tartózkodásunk alkalmával meghívtuk Magyarországra Michelfelder főtitkárt, Hedenquist lelkészt, Gusztáv Adolf Darell svédországi professzort és Sámuel Trexler amerikai professzort. Sajnos az előbbi három beutazási vízumát nem sikerült megszerezni, S . Trexlert pedig időközben történt megbetegedése, majd halála akadályozta meg az utazásában. 1950. februárjában szükségesnek láttuk, hogy egyházunk állásfoglalásáról és a Lutheránus Világszövetséghez való viszonyáról nyilatkozatot bocsássunk ki. Ezt a nyilatkozatot az a sok meg nem értés és rosszindulatú hírközlés tette szükségessé, amely egyházunk magatartásával kapcsolatban a külföldi világsajtóban s az egyházi sajtóban is napvilágot látott. Üzenetünk, amelyet az Egyházak Világtanácsához és a Lutheránus Világszövetséghez intéztünk, nagy feltűnést keltett s azt számos külföldi sajtóorgánum közölte és méltatta. A nyilatkozatot általánosan megértéssel fogadták és annak komoly teológiai mondanivalója mély benyomást tett, Michelfelder főtitkár és ??? (olvashatatlan) norvég püspök nyílt levélben választoltak a nyilatkozatra. Ezekre a nyílt levelekre nem volt szükség válaszolnunk. Megtették ezt helyettünk azok a külföldi protestáns vezető férfiak, akik mindig hálára kötelező szeretettel és megértéssel állottak mellénk. Közülük is kiemelkedik Hermann Diem würtenbergi evangélikus lelkész, a németországi hitvalló egyház vezető alakja, aki rendkívül komoly és mély teológiai megalapozottságú nyílt levéllel szállt síkra egyházunk magatartása mellett. Ebben az esztendőben, illetőleg még 1949. decemberében összesen 28.525,60 forint külföldi segély érkezett, amelyet legnagyobb részben lelkészek segélyezésére fordítottunk. Igen jelentős volt az a segítség, amelyet az Egyházak Világtanácsa gyógyszerek juttatásával nyújtott az arra rászoruló egyházi alkalmazottaknak, ezért ezen a helyen is hálás köszönetet
