Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1950. szeptember 29.
Egyház az államban Egyházunk a világban él. Ez a világ a mi számunkra a Magyar Népköztársaságot jelenti. A Magyar Népköztársaság államával egyházunk megegyezett. Ennek az egyezménynek az útján járunk és napról-napra tapasztaljuk, hogy egyházunk vezetősége bölcsen járt el, amikor ezt az egyezményt megkötötte. Minden azóta bekövetkezett esemény, s nem utolsó sorban a római katolikus egyház közelmúltban megkötött hasonló egyezménye, igazolta azt, hogy egyházunk helyesen járt el, amikor ezt az egyezményt megkötötte. A kormány segítőkészségének kézzelfogható jele volt az a 750.000 forintnyi rendkívüli újjáépítési államsegély, amelyet egyházunk 1949 nyarán kapott. Ezt az összeget a háborús pusztítás által megrongált egyházi épületek helyreállítására fordítottuk. Ezt az alkalmat is felhasználom arra, hogy ezért a nagyon jóleső segítségért hálás köszönetemet kifejezzem. 1949. augusztus 20-án megjelent és életbe lépett a Magyar Népköztársaság Alkotmánya. Az új Alkotmány 54. §-a biztosítja az állam polgárainak lelkiismereti szabadságát és a vallás szabad gyakorlásának jogát. Ugyanez a paragrafus kimondja az egyház és az állam különválasztását. Az Alkotmánynak ezek a rendelkezései összhangban állanak az egyezménnyel. Egyházunknak úgy kell életét berendeznie, hogy az államtól elválasztott, szabad egyház önállóságában és szabadságában viselje saját terheit és gondoskodjék önfenntartásáról. Ez a feladat csak látszatra anyagi természetű, valójában elsősorban és alapvetően a hitnek a kérdése. Csak egy felébredt, eleven hitű, megéledt gyülekezeteiben élő egyház vállalkozhatik a szabad egyház életére. Egyházunk hitben indult el erre az útra s ez azt jelenti, hogy egyedül Isten ingyenvaló és mindenható kegyelmére támaszkodva akar élni ebben a világban. A Magyar Népköztársaság Alkotmányára egyházunk valamennyi lelkésze és egyházi tisztviselője az esküdt idejében letette. 1949. szeptember 6-án az 5. sz. törvényerejű rendelettel a Magyar Népköztársaság bevezette a fakultatív vallásoktatást. Az általánosan kötelező vallástanítás rendszerének feladása az általános lelkiismereti és vallásszabadság, valamint az egyház és állam szétválasztásának elvéből logikusan következik. Magától értetődő, hogy élőhitű szülők gondoskodni kívánnak gyermekeik evangélikus hitben való neveléséről. 1949. decemberében megkötötte egyházunk a kormánnyal az egyházi tulajdonban lévő mezőgazdasági ingatlanok tárgyában a szerződést. Az időközben bekövetkezett események a legnagyobb mértékben igazolták egyházunk vezetőségének előrelátását, amellyel ezt a keretszerződést megkötötte. Egyházunk életében nagyjelentőségű lépés az egyház és állam szétválasztásának terén az evangélikus hittudományi karnak a pécsi egyetemről való leválasztása. Ezzel a lelkészképzés visszakerül az egyház saját hatáskörébe és rendelkezésébe. Különféle konferenciáinkra, gyűléseinkre ebben az évben is mintegy kétezer kedvezményes vasúti jegy váltására jogosító igazolványt kaptunk. Vallástanítási tankönyveinkre az engedélyt megkaptuk s általában megkaptuk azokat az engedélyeket, amelyek egyházi sajtónk fenntartásához, egyházi kiadványaink megjelentetéséhez