Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1950. március 3.
Az elnök annak a lelkészjelöltnek a számára, akinek valamely dolgozatát elfogadhatatlannak minősítette, újabb dolgozati tételt tűz ki, méltányos határidővel. Ha a bizottság a végleges minősítéskor a vizsgázónak akár csak egy dolgozatát is elégtelennek minősíti, a lelkészjelöltet az írásbeli vizsgálatnak részben vagy egészben való ismétlésére kötelezi és az ismétlés legkorábbi időpontját megállapítja. Az ismétlés legkorábbi időpontját a bizottság a megállapított hiányosság mértéke szerint állapítja meg, mégpedig általában akképpen, hogy a házi dolgozatok elkészítésére legalább egy-egy hónapnyi ideje legyen a vizsgázónak. 50. §. A szóbeli lelkészképesítő vizsgálatra általában csak azok a már felavatott lelkészjelöltek bocsáthatók, akik lelkésszé avattatásuk után legalább egy évet segédlelkészi szolgálatban töltöttek. Az Egyházkerületi Lelkészképző Bizottságnak joga van az előbbi bekezdésben meghatározott egy évnyi segédlelkészi szolgálat fele idejébe beszámítani azt az időt, amely alatt a lelkészjelölt a lelkésszé avattatása után az illetékes püspök engedélyével külföldön teológiai tanulmányokat folytatott, vagy belföldön bár nem segédlelkészi, mégis egyházi munkában állott. Az Egyházkerületi Lelkészképző Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy kivételesen, különösen méltánylandó körülményekre való tekintettel egyes lelkészjelölteknek az egy évnyi segédlelkészi szolgálati idejébe olyan időt is beszámítson, amely idő alatt lelkésszé avattatásuk után más foglalkozásuk mellett külön megbízatással kisegítésképpen, minden esetre az illetékes püspök engedélyével, végeztek lelkészi szolgálatot és így is elegendő gyakorlatot szereztek. Ilyen beszámításnak csak akkor van helye, ha azt a püspök hivatalból indítványozza. 51. §. A szóbeli lelkészképesítő vizsgálat időpontját az Egyházkerületi Lelkészképző Bizottság elnöke hivatalból tűzi ki, mégpedig akképpen, hogy ez az időpont ne haladja túl a vizsgálatra bocsáthatás időpontját követő egy évet. 52. §. A szóbeli lelkészképesítő vizsgálat tárgyai: a) bibliaismeret (a lelkészi szolgálatban való alkalmazás szempontjából); b) az egyház tanításának ismerete (a lelkészi szolgálatban való alkalmazás szempontjából); c) a lelkészi szolgálatot meghatározó és irányító teológiai ismeretek; d) a hazai és külföldi egyházi élet ismerete; e) a Magyarországi Evangélikus Egyházra vonatkozó állami és egyházi jogszabályok ismerete, különös tekintettel az egyházközségi lelkész egyházjogi teendőire; f) egyházi ének- és zeneismeret. 53. §. Az Egyházkerületi Lelkészképző Bizottság a vizsgálat eredményei előbb az egyes tárgyakra nézve „kiváló”, „jó”, „elfogadható”, „elégtelen” minősítéssel, azután – az írásbeli dolgozatok és a szóbeli vizsgálat tárgyak szerinti minősítésének, valamint a lelkészjelöltek képességéről szerzett összbenyomásnak a figyelembevételével – általános minősítéssel állapítja meg, mégpedig a következő fokozatok szerint: „a vizsgálatot kiválóan megállotta”, „a vizsgálatot jól megállotta”, „a vizsgálatot megállotta”, „a vizsgálatot részben meg kell ismételnie”, „a vizsgálatot meg kell ismételnie”. 54. §. Ha a lelkészjelölt a szóbeli lelkészképesítő vizsgálaton egy vagy több tárgyból „elégtelen” minősítést kapott, az Egyházkerületi Lelkészképző Bizottság a lelkészjelöltet a szóbeli vizsgálatnak részben, vagy egészben való ismétlésére utasítja. Az ismétlés legkorábbi időpontját a bizottság az első szóbeli vizsgálat és az ismétlés között legalább két és legfeljebb tizenkét hónap legyen. A lelkészképesítő vizsgálatot a lelkészjelölteknek az előtt az Egyházkerületi Lelkészképző Bizottság előtt kell befejeznie, amely előtt azt megkezdte. 55. §. Az Egyházkerületi Lelkészképző Bizottság a lelkészképesítő vizsgálatot ülésen tartja: a vizsgálatról szerkesztett jegyzőkönyvbe felveszi az írásbeli vizsgálatra vonatkozó adatokat is. A jegyzőkönyvet a bizottság jelenlevő tagjai mind aláírják.