Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1950. március 3.
II. A lelkészképzésről szóló egyetemes szabályrendelet módosítása és kiegészítése Az eddigi 21. §. m) helyébe lép: 21. §. m) Teljesíti azokat a lelkészképesítési feladatokat, amelyeket a jelen szabályrendelet külföldi lelkészi oklevelek honosítása, olyan személyek lelkészi képesítése, akik valamely keresztyén vallásfelekezetben lelkészi képesítéssel bírtak, továbbá a lelkészi képesítés elévülése tekintetében az Egyetemes Lelkészképző Bizottság feladatává tesz. Az eddigi IV. rész (43–50. §.) helyébe lép: IV. A lelkészképesítés 43. §. A jelen szabályrendeletben lelkészképesítésen a lelkészképesítő vizsgálat sikeres megállását kell érteni. 44. §. A lelkészképesítő vizsgálatra csak a már felavatott lelkészjelöltek bocsáthatók. A lelkészjelöltek felavatása a püspök kizárólagos joga és kötelessége. A püspök azokat a lelkészjelölteket jogosult lelkésszé avatni, akik a Magyarországi Evangélikus Egyházegyetemnek a teológiai tanulmányi és vizsgálati rendről szóló szabályrendeletében meghatározott vizsgálatokat sikeresen megállották és akik nála jelentkeznek segédlelkészi szolgálatra, továbbá azokat a személyeket, akik az Egyetemes Lelkészképző Bizottság határozata szerint lelkésszé avattatásukat kérhetik és ugyancsak nála jelentkeznek lelkészi szolgálatra. A püspök a lelkészavatásról a felavatott személy részére lelkészavatási okiratot állít ki a lelkészavatásban közreműködő lelkészek aláírásával és az egyházkerület pecsétjével. 45. §. A lelkészképesítés általában az Egyházkerületi Lelkészképző Bizottságok feladata, de egyes, a jelen szabályrendeletben ilyenekül meghatározott lelkészképesítési feladatokat az Egyetemes Lelkészképző Bizottság teljesít. (46–56. §. A lelkészképesítő vizsgálat) 46. §. A lelkészképesítő vizsgálat célja: megvizsgálni a már felavatott lelkészjelölteknek az egyházközségi és egyéb lelkészi szolgálat önálló végzésére való képességét. 47. §. A lelkészképesítő vizsgálat írásbeli és szóbeli. 48. §. Az írásbeli lelkészképesítő vizsgálat házi dolgozatok készítéséből áll. A dolgozatok: két beszédszöveg az alapige magyarázatával, teljes szöveggel, a kidolgozás indokolásával, a beszédhez csatolt imádsággal, a két beszéd közül az egyik istentiszteleti, a másik kazuális funkcióra való igehirdetés; egy vallástanítási óra vázlata indokolással; egy előadásszöveg a tárgyra vonatkozó és felhasznált irodalom feltüntetésével, a feldolgozásnak a tárgyra és az alkalomra (pl. evangelizáció, gyülekezeti ünnepély) néző indokolásával; egy olyan teológiai tudományos dolgozat, mely arról tanúskodik, hogy a vizsgázó a lelkészi szolgálat közben és a lelkészi szolgálat érdekében továbbképzi magát a teológiában. A dolgozatok tételét, (tárgyát, alapigéjét, alkalmát) és terjedelmét az Egyházkerületi Lelkészképző Bizottság elnöke tűzi ki, mégpedig rendszerint akképpen, hogy a teológiai tudományos dolgozat tárgyát minden egyes vizsgázó részére külön, annak érdeklődése szerint jelöli ki, továbbá úgy, hogy legalább egy-egy hónapnyi ideje legyen a vizsgázónak. A dolgozatok közül az egyik beszédszövegnek és vagy a vallástanítási óravázlatnak, vagy az előadás-szövegnek a beadási határideje általában a szóbeli vizsgálat előtt hat hónap, a többié a szóbeli vizsgálat előtt egy hónap. 49. § A szóbeli lelkészkézbesítő vizsgálatra csak az a lelkészjelölt bocsátható, aki az írásbeli lelkészkézbesítő vizsgálatot sikeresen megállotta. A dolgozatot először az Egyházkerületi Lelkészképző Bizottság elnöke minősíti egy bizottsági tag bírálata alapján, majd az elnök által elfogadhatóknak minősített dolgozatokat véglegesen a bizottság minősíti lehetőleg két bizottsági tag bírálata alapján.