Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1950. március 3.
megszervezésével, mezőgazdasági gépállomásokkal, a termelőszövetkezetek támogatásával segít elő. Utal az előadó az 1949. június 16-án kihirdetett 4091/1949. Korm. számú, valamint a 8130/1949. Korm. számú rendeletekre, amelyek a földingatlanok és gazdasági felszerelésük önkéntes felajánlását szabályozzák. A rendeletek szerint a felajánlás elfogadásának egyik alapfeltétele, hogy a vételár nem haladhatja meg a koronában kifejezett kataszteri tiszta jövedelem negyvenötszörös forint összegét és az állam a felajánlott ingatlan megállapított vételárárnak 35%-át egy éven belül, 65%-át pedig 4 év alatt évi részletekben fizeti meg. A dunántúli egyházkerületi közgyűlés szeptember 30-iki jegyzőkönyvéből idézi az előadó, hogy az egyházi közületek, közöttük elsősorban az egyházközségek tulajdonában lévő ingatlanok legnagyobb része a hívek áldozatos egyházszeretetének a gyümölcse, amelyek mind az egyházi intézmények fenntartására, altruisztikus célok szolgálatára s igen nagy részben az egyházi funkcionáriusok létfenntartásának és megélhetésének a biztosítására vannak rendelve. Ezek hiányában az egyház és funkcionáriusai súlyos helyzetbe kerülnek, mert az így kieső anyagi alapot és az abból származó létfenntartási erőt megfelelővel pótolni az egyháznak nem áll módjában. Ezzel szemben felhívja a figyelmet a Közép-Pest megyei Evangélikus Lelkészegyesületnek 1949. július 1-én hozott arra a határozatára, hogy sürgős segítség és intézkedés volna szükséges, mert a lelkészek szempontjából fokozatosan növekvő közterhek könnyek maguk után vonhatják egyes lelkészek részéről azt, hogy a javadalmukat képező földingatlant köztulajdonba adásra felajánlják. Ismerteti, hogy Dr. Reök Iván egyetemes felügyelő még az elmúlt nyár folyamán tárgyalásokat kezdett az illetékes tényezőkkel, hogy miképpen lehetne az állam földbirtok-politikájának előrelátható alakulása következtében az egyház számára a mindinkább csak terhet jelentő földingatlanok értékét azok tulajdonával járó hátrányok nélkül biztosítani; majd az egyetemes elnökség által elfogadott keretszerződés-tervezetet is benyújtotta a kormányzathoz. Időközben a református egyház 1949. szeptember 14-én megkötötte a földingatlanok átadása tárgyában a megállapodást az állammal. Végül gyakori sürgetés után a pénzügyminiszter 1949. december 31-én magához kérette az evangélikus egyház képviselőit, hogy a szerződés még az 1949. évben aláírható és életbe léptethető legyen. A pénzügyminiszter által aláírásra átnyújtott megállapodás nagyjából megfelel a református egyházzal kötött hasonló megállapodásnak. A külön kérdésekre nézve szóbeli megállapodás jött létre, amely egyszersmindenkorra elhárítja a gyülekezetek feje felől az immár aggasztóvá vált adóterheket és egyúttal biztosítja azt is, hogy a földingatlanok útján az egyházközségek 20 év alatt törlesztendő térítésben részesülnek. Az állammal kötött megállapodás szövegét az csatolt szerződés tartalmazza, amely azt a célt szolgálja, hogy egyházunk részére is biztosítsa az egyházi ingatlanokkal kapcsolatban a kedvezőbb körülmények között történő átadási lehetőséget. Ez a megállapodás nem érinti az egyházi földingatlanok telekkönyvi tulajdonosainak az E. A.-ban meghatározott szabad rendelkezési jogát. Ez a keretmegállapodás azt állapítja meg, hogy amennyiben egyes egyházi ingatlantulajdonosok (egyházközségek stb.) felajánlani kívánják ingatlanukat, akkor az ingatlan átvétele a szerződésben biztosított kedvezőbb feltételek mellett történik. Csak lehetőséget nyújt a felajánlásra az általános szabályoknál jóval kedvezőbb felajánlásra. Ismerteti ezt követően az előadó, hogy az egyetemes presbitérium a f. évi január hó 13. napján tartott ülésén ebben a tárgyban a következő határozatot hozta: „Az egyetemes presbitérium megállapítja, hogy egyházi törvényeinknek megfelelőbb lett volna az evangélikus egyház külön kívánságainak a megállapodás szövegébe való beledolgozása. Le kívánja szögezni azt is, hogy ez a keretmegállapodás semmiképpen sem értelmezhető úgy, mintha az önkormányzati testületek autonóm jogait sértené. Elismeri, hogy a jelenlegi körülmények között kedvezőbb feltételeket nem lehetetett elérni, ezért a megállapodást jelen szövegében helyeslőleg tudomásul veszi.” Az egyetemes presbitérium megbízásából előadó beterjeszti a földszerződésről szóló javaslatot és kéri az egyetemes közgyűlést, hogy a bejelentést vegye tudomásul és hagyja jóvá.
