Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1950. március 3.
Isten indítására kell végeznünk és hogy ennek az indításnak semmi akadálya ne legyen, azért arra kell törekednünk, hogy egyházunk szervezetét, munkáját úgy irányítsuk, hogy minden erőfeszítésünk ennek az egy szükséges dolognak a szeretetében történjék. Nekünk szükségünk van arra is, hogy az anyagi eszközöket is elő tudjuk teremteni ennek a lelki munkának a végzéséhez. Hovatovább meg kell barátkoznunk az önellátás gondolatával. Az áldozatkészséget híveink között emelni kell. A legnagyobb fegyelemmel és körültekintéssel vizsgáljuk és intézzük egyházunk anyagi ügyeit a legnagyobb takarékosság és a cél legpontosabb figyelembevételével. Minden adomány arra fordíttassék, amelyre adatott. A pénzkezelésre a legtisztábbnak kell lennie, ezért legelső intézkedésem az volt, hogy az egyetemes irodába megszüntettem minden pénzkezelést. Az egyetemes pénztárban arra illetékes szakemberek ellenőrzik és irányítják a munkát, hogy minden fillért felelősséggel akarunk odajuttatni, ahová kell. És azt szeretném minden egyes egyházközség vezetőjének a lelkére kötni, mert a híveknek az áldozatkészsége egyenes arányban áll a bizalommal, amit annak az egyháznak a pénzkezelésével kapcsolatban éreznek. Kell, hogy az áldozatkészség mellett egy felszabaduló egyházszeretet bontakozzék ki. Sok munkát kell végeznünk és remélem, hogy a konszenzus megteremtése után az egyetemes presbitérium, a közgyűlés, majd később a zsinat is fokozottabban belekapcsolódhatik ezekbe a munkákba. Döntő fontosságú a megfelelő lelkület kialakítása. Nem lenne helyes most gyorsan reformokat belevetni a köztudatba, amíg azok nincsenek átgondolva. Éppen ezért a legszorosabb együttműködésre és a legnagyobb őszinteségre van szükség és kell, hogy egymást el tudjuk hordozni. Voltak és lesznek különvélemények, voltak és lesznek különböző látások, voltak és lesznek különböző felfogások, hiszen az I. Korinthusi levél szerint tükör által homályosan látunk és rész szerint van bennünk az ismeret, éppen ezért kell, hogy a kölcsönös szeretet hidalja át ezeket a látásokat és a közös szolgálatnak a lendülete kapcsoljon bennünket olyan egységbe, amely nem emberi erőből születik meg, hanem amely engedelmeskedés az Úr Jézus Krisztusnak. Ezekkel a gondolatokkal és ezzel a lelkülettel szeretném, ha a közgyűlés hozzáfogna a munkához, amelyben az egyház vezetőségének a konszenzusa kerül a közgyűlés elé, így kérem munkánkra Isten áldását. Az egyetemes közgyűlés az egyházi elnök javaslatára az egyetemes felügyelő megnyitóbeszédét jegyzőkönyvébe teljes terjedelmében felveszi. 2. Az egyetemes felügyelő – a jegyzői kar azon bejelentése után, hogy az egyházkerületek kiküldöttei kellő számú megbízólevelet mutattak be, a megjelentek jegyzéke összeállíttatott és ennek alapján a határozatképesség megállapítható – a közgyűlést megalakultnak jelenti ki. Ezzel kapcsolatban, az ügyrend értelmében a jegyzőkönyv hitelesítésére bizottság lévén kiküldendő, az egyetemes közgyűlés az elnökség elnöklete alatt a jegyzői karon, a főügyészen és a főtitkáron kívül a jegyzőkönyv-hitelesítő bizottságba Dr. Velsz Andrást, Blatniczky Pált, Dr. Bálint Károlyt, Molitórisz Jánost és Benkő Istvánt küldi ki. 3. Dr. Fejes László egyetemes főügyész előterjeszti az egyetemes presbitérium javaslatát az egyesületek és az alapítványok megszűnéséről továbbá az EPOSz vagyonának kezelésbe vételéről. I. Az alapítványokat illetően utal a Népköztársaság Elnöki Tanácsának az alapítványokra vonatkozó kérdések szabályozásáról szóló 1949. évi 2. sz. törvényerejű rendeletére (a továbbiakban: Tr.) és annak életbeléptető és végrehajtó 4245/1949./195/M.T. számú rendeletére. Utóbbi szerint az 1949:2 sz. tv. erejű rendelet 1949. október 1. napján lépett életbe. Ismertette a főügyész az alapítványok megszűnésére vonatkozó rendelkezéseket, amelyeket a Tr. 1. §-a tartalmaz, nemkülönben a Tr. 3. §át, amely a megszüntetett alapítvány vagyonára vonatkozó rendelkezéseket tartalmazza. Előterjeszti a főügyész az egyetemes presbitérium javaslatát, amelyet az egyetemes közgyűlés határozattá emelve kimondja, hogy az egyetemes alapítványi bizottság jelentése szerint a dunántúli egyházkerületi alapítványi bizottságtól eltekintve, a kerületi alapítványi
