Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1949. április 7.
hanem éppen azért, hogy lássák meg milyen lehetőségeket rejtett el Isten a mai helyzetben és vállalják annak minden sürgető munkáját. „Az aratni való sok, de a munkás kevés. Kérjétek azért az aratásnak Urát, hogy küldjön munkásokat az Ő aratásában.” (Máté 9, 37–38.) Az egyház lelki munkájáról szóló s az 1947. és 1948. év munkáját felölelő részletes jelentést az alábbiakban terjesztem elő. 1. Egyházunk igeszolgálata Egyházunk a jelentés időtartamául szolgáló időben is tovább folytatta azt a gyakorlatot, hogy templomainkban kötött igék alapján történik az igehirdetés. Az 1947–1948. egyházi esztendőben az eisenachi perikopa-rend evangéliumi sorozata, az 1948–1949. egyházi esztendőben pedig a svéd perikopa-rend evangéliumi sorozata alapján történik az igehirdetés. Az igehirdetés számára komoly segítséget nyújt a Lelkipásztor című folyóirat, mely minden vasárnapra más és más munkaközösséggel dolgoztatja fel a kijelölt szentírási szakaszt exegetikai és meditációs szempontból és ezzel jó indításokat nyújt az igehirdetésre készülő lelkipásztoroknak anélkül, hogy kész anyag nyújtásával elkényelmesedésüket segítené elő. Az igazi igehirdetés mindig teológiai és nem retorikai kérdés. Az igehirdetők teológiai kiképzése és továbbképzése tehát alapvető jelentőségű. Azért említem meg itt azt, hogy a MELE új vezetősége a lelkészek teológiai továbbképzését tervbe és komolyan munkába vette. 1947-ben Sopronban a hittudományi karral karöltve kéthetes lelkészi továbbképző tanfolyamot és azon az időszerű teológiai kérdések megtárgyalásán kívül homiletikai munkaközösségeket szervezett. Ezenkívül a MELE különböző vidéki központokban szintén rendezett pár napos továbbképző tanfolyamokat és ezzel kapcsolatban homiletikai munkaközösséget is. 1948-ban a hittudományi kar 25 éves jubileuma alkalmából a hittudományi kar rendezett Sopronban tíz napos teológiai továbbképző tanfolyamot, melynek központi kérdése az egyház volt. Az egyház igeszolgálatának elmélyítését szolgálta a Belmissziói Munkaprogram is. Az 1947/48. évre külön kötetben, az 1948/49. évre pedig a Lelkipásztor függelékeképp jelent meg. Hogy az ige élő igévé váljék az igehirdetők ajkán, ezt szolgálták a lelkész evangelizácók. 1947-ben 4, 1948-ban 7 lelkészevangelizáció volt. 2. Egyházi munkások képzése Az egyház igeszolgálatában mindig kevés a munkások száma. Ébredési időkben különösen. Az egyház igeszolgálatában a hivatásos munkások mellett mindig szót kérnek belső és felső indításra a hitre jutott „laikusok”. Ébredési időkben különösen. A szolgálat felelőssége ismereteket követel. Az ébredési idők Sturm und Drang szakaszában különösen. Ez a látás indította egyházunkat a laikus munkások képzésének erőteljesebb megindításában. Tovább folyt a diakonisszák és diakónusok képzése. 1947-ben 12, 1948-ban 15 diakonissza nyert kiképzést. Rajtuk kívül 1947-ben 2 diakónus. Új lehetőség nyílt e téren a népfőiskolák belmissziói tanfolyamokká való átszervezésével. Ez az 1948. évben történt meg. Öt helyen
