Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1949. április 7.
pénz-, élelmiszer-, ruházati anyag-, gyógyszer-, papír-, jármű- és más küldeményeik, mint együttérzésük és segítőkészségük mindmegannyi bizonyságai. A mi küldötteink is elmehettek hozzájuk és meleg fogadtatásban részesültek. Az 1848 századfordulóján tartott egyetemes egyházi ünnepség keretében elhangzott ünnepi nyilatkozat indította el útjára az állam és egyház viszonya rendezésének kérdését. Ezt követőleg megindultak a tárgyalási előkészületek, majd a kormány tervezet alapján a kebelbeli s a kormánybizottsággal közös tárgyalások, amelyek alatt az elnöki értekezlet csaknem szüntelen permanenciában volt. Az 1948. évi június hó 14-én lefolyt rendkívüli egyetemes közgyűlés mondta ki e kérdésben a döntő szót, amikor – tudomásul véve a presbitérium jelentését az állam és egyház viszonya rendezésének tárgyában folytatott tárgyalásokról – kifejezte abbeli kívánságát, hogy az állam és egyház között felmerült kérdések rendezése békés úton történjék s az addigi megbeszélések anyagának megtárgyalása és a béke szellemében való megoldás létrehozása céljából a zsinat haladéktalan összehívását elrendelte. A rendkívüli egyetemes közgyűlés határozata által kialakított közhangulatban érte egyházunkat az iskolák államosítása, amelynek keretében az állam meghagyta egyházunknak a budapesti fiú- és leánygimnáziumot. Az iskolák államosítását követő és a zsinat előkészületeivel kapcsolatos nyugalmi helyzetet követték 1948. augusztusában a közismert események. Az egyetemes felügyelő lemondott a lemondását több világi vezető férfiú lemondása követte. Az egyház teljesen világi vezetők nélkül maradt. D. Kapi Béla püspök, az egyetemes közgyűlés egyházi elnöke, megrendült egészségi állapota miatt már az esztendő áprilisában betegszabadságra ment majd október 1-ével nyugalomba vonult. Heteken át Túróczy Zoltán püspök egyedül vezette az egyházegyetem ügyeit s annak egyetlen könnyen mozgatható, akcióképes szerve az előbb két püspökből és két püspök helyettesből, majd – Túróczy Zoltán püspöknek a tiszai egyházkerületből a dunántúli egyházkerületbe történt átválasztása idején – Szabó József püspökből és három püspök helyettesből álló püspöki értekezlet volt. A megüresedett egyházkerületi felügyelői tisztségek gyors betöltésére, Dr. Mády Zoltánnak a dunáninneni, Margócsy Emilnek a tiszai és Dr. Velsz Aladárnak a dunántúli egyházkerület felügyelőjévé való megválasztása, valamint Túróczy Zoltánnak a dunántúli és Dr. Vető Lajosnak a tiszai egyházkerület püspöki székébe ültetése oldotta meg a nehéz kérdést és terelte az egyház vezetését ismét alkotmányos mederbe. A rövidesen megérkezett zsinattartási engedély alapján az 1948. évi november hó 18-án tartott rendkívüli egyetemes közgyűlés után 1948. december 8-án összeült a zsinat, az állammal kötendő egyezményt elfogadta s azt megbízásából a zsinat elnöksége: Túróczy Zoltán és Dr. Mády Zoltán 1948. december 14-én aláírta. Ezzel az állam és egyház viszonyában új fejezet nyílt meg. Az egyezmény értelmében alakítandó, az állam és egyház delegálta tagokból álló vegyesbizottság egyházi tagjai a presbitérium választása alapján: az egyetemes felügyelő, illetve helyettese, Túróczy Zoltán, Szabó József, Dr. Vető Lajos, Dr. Velsz Aladár, Kemény Lajos, Dr. Gaudy László és Dr. Renner János. Ez a bizottság 1949. február 15-én megkezdte működését, amelynek folyományaképpen az iskolaállamosítással kapcsolatos és egyéb függő kérdések előreláthatólag megoldódnak. Máris megnyugvást keltett a vallás- és közoktatásügyi miniszter rendelete,
