Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1949. április 7.
hagyományaival fogunk itt, ezen a földön élni és dolgozni és tudni fogjuk, hogy az a földi élet az, melyben Isten elrejtette a mennyei kincset. És itt kell embernek s magyarnak lenni.” Dr. Csiky Gábor az Unitárius Egyház nevében üdvözölte az egyetemes felügyelőt: „Mélyen tisztelt Egyházfelügyelő Úr! Oxfordi diák koromban a londoni olasz követ valami ilyenforma jelentést küldött Rómába: „különös ország ez a ködös Albion. Azok az urak, akik egy udvari ebéd alkalmával az asztal körül ülnek, tíz-tizenöt felekezethez tartoznak, bort azonban legfeljebb csak kétfélét szolgálnak fel.” Ő jobban szerette az ő hazáját, Itáliát, ahol egy felekezet van, de borokban akad nagyobb választék. Ő a reformációt történelmi szerencsétlenségnek tartotta. Mi ennek az ellenkezőjét valljuk. Hisszük, hogy a reformáció nem szerencsétlenség, hanem áldás az emberiség számára. A reformációban mint szivárványban a napsugár színe, gazdagsága a keresztyén vallás szépsége és színgazdasága mutatkozott meg. A kegyelem ajándékokban különbség van, de ugyanaz a lélek. A szolgálatokban is különbség van, de ugyanez a lélek – mondja a Korintusi levél. Az unitarizmus a magyar hazában a keresztyénségnek egy nagyon szerény színezete, de hűséges munkásai vagyunk Isten országának, annak az országnak, melynek alkotmánya a szeretet, törvénye a szociális igazság és drága valutája a békesség. Amikor az Egyetemes Felügyelő Urat az Unitárius Egyház nevében szívem melegével köszöntöm, kérem, hogy Isten országáért való munkásságával, a szociális igazságért és emberi békéért folytatott munkájában tekintsen minket is hűséges munkatársnak.” Csiky Gábor beszédét ismét Dr. Reök Iván köszönte meg. Dr. Somogyi Imre vezető-lelkész a Szabad Egyházak nevében így szólott: „Igen tisztelt Egyetemes Közgyűlés! Összejöttünk erre az ünnepi gyűlésre nemcsak azért, mert hivatalos meghívót kaptunk, hanem azért is, mert ide eljönni a szeretet lelke kényszerített bennünket. Dr. Reök Iván egyetemes felügyelő urat hivatalába való beiktatása alkalmával a magyarországi baptista egyház, valamint a szabad egyházak képviseletében őszinte tisztelettel és szívből, meleg szeretettel köszöntöm a mi Urunk Jézus Krisztusnak ezzel az üzenetével: „Légy hű mindhalálig és néked adom az életnek koronáját.” Dr. Reök Iván a beszédre így válaszolt: „Nagytiszteletű Lelkész Úr! Nehezemre esik visszafojtani a meghatottságot és a szubjektív érzéseket, mert mi ketten tudjuk azt, hogy amikor én mint hitetlen ember először találkoztam Jézus Krisztussal és rátettem az életemet az ő tanítására és egy belső parancs erre indított, hogy hitemről bizonyságot tegyek, legelőször az ő egyházában kerestem bizonyságot az újjászületésemről. Ő volt az első lelkész Magyarországon, aki átadta nekem a szószéket, ahol én először állhattam a gyülekezet elé megmondván, hogy hitetlen, bűnös ember voltam és mint Saul gyűlöltem a keresztyénséget, mert azt okoltam a sok
