Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1949. április 7.
Révész Imre református püspök a református konvent nevében üdvözli az egyetemes felügyelőt: „Mélyen tisztelt egyetemes felügyelő úr, testvérem az Úr Jézus Krisztusban! Most, amikor a tiszta és teljes evangéliumi és reformátori hit egységében a magyarországi református egyház köszöntését jöttünk tolmácsolni, jólesik nekünk, hogy ezt a köszöntést a Pál apostol szavaival mondhatjuk el: szeretett orvos, Pál apostolnak ez a szeretett orvosa, amint a felügyelő úr a régi és hűséges biblikus öregdiák és hitvalló keresztyén orvos biztosan olyan jól tudja, Lukács evangélista volt, az orvos-evangélista. Ővele fogva most kezet, hadd köszöntsük a magyarhoni evangélikus egyház nem lelkészi tisztében az evangélista orvost. Lukácsról minden bibliaolvasó tudja, hogy abban a két bibliai könyvben az Úr Jézustól és az apostoloktól meggyógyított szenvedők testi betegségeinek olyan pontos leírását adja, mellyel a többi iratban nem találkozunk. Evangélista orvosnak ez a szolgálata Isten által való megaláztatás, amely intsen bennünket arra, hogy semmire nincs nagyobb szükségünk, mint betegségeink pontos megismerésére és leírására, és a gyógyításban való emberi tehetetlenségünk megismerésére, mint ahogy Lukács is elismerte a magáért az egyetlen orvos irgalmas színe előtt. De tudjuk róla azt is, hogy ő őrizte meg számunkra Jézus Krisztus názáreti programbeszédét az evangéliumban: az Úrnak lelke van énrajtam, mivel felkent engem, hogy a szegényeknek az evangéliumot hirdessem… De egyben Lukács evangélista őrizte meg másik könyvében az apostolok cselekedeteiben a Pál apostol efezusi búcsújában a mindenkori apostoli programot is: viseljetek gondot magatok az egész nyájra, melyre a Szent Lélek titeket vigyázókká tett az Isten Anyaszentegyházának legeltetésére, melyet tulajdon vérével szerzett. A magyarországi református egyház szívből imádkozik a most itt megjelent képviselőkkel, de minden ide sóhajtó tagjával együtt, az evangélikus testvérekkel együtt, szívből imádkozik ezért a férfiért, akit a Szentlélek a testvéregyházban az egész nyáj vigyázójává tesz és kéri az Urat, a mi Urunkat, hogy élete eddigi bizonyságtevésének továbbfolytatásával úgy tudjon gondot viselni önmagára, mint az egész nyájra és az egész nyájra, mint önmagára. Szívből imádkozik Egyházunk azért is, hogy ez a férfi szívében Istentől ajándékba kapott orvosi hivatásával járjon előttünk példaképpen az Úr Jézus Krisztus példabeszéde szerint: „A töredelmes szívűek meggyógyításában, a Szentlélek által való szabadulás hirdetésében, minden vak szemnek felnyitogatásával és a lesújtottak felemelésével is.” Legyen Egyetemes Felügyelő Úrnak munkába állása mindkét evangéliumi egyház számára egyik reménységgel teli jele az Úr kedves esztendejének.” Révész püspök beszédére az egyetemes felügyelő a következőkben válaszolt: „Nemcsak az igehirdetéssel, a Szent Lélek kiszolgáltatásával, de azzal is, hogy ezen az esztendőben a magyar ember számára emberségesebb legyen az élet, a külső körülmények, mert nem közömbös az Isten számára az, hogy erről a földről keserűség, átok és könny szava hangzik fel, vagy pedig hálaadó ima száll fel azoknak a dolgozóknak a szájáról, akiket részesítenek az emberi méltóságnak az Istentől elrendelt adományaiban. Én hiszem és vallom, hogy a magyar protestantizmus egymással összefogva, a mi reális józanságunkba, a reformáció
