Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1949. április 7.
önéletrajzának passzusait. Azt a vergődést, amit a parasztok üldözése közben érzett. Az uralkodó osztály a parasztot a saját érdekei ellen is tudta hangolni alantas szólamokkal. Tessedik példája megmutatja, hogy ki kell tartani az igazság mellett. Nem szükséges a magyar evangélikus gyülekezetben szólni a világi hagyományokról, azokról az ifjakról, akik 48 idején dolgoztak, Kossuth és Petőfi alakjáról és határozott magatartásukra utalnom, amit Kossuth is jellemzett a parasztok kérdésében, a munkássággal való szövetség kérdésében, mert az ő élete alkonyán ezeket a kérdéseket is látta és leszögezte, vagy a kelet-európai népekkel való barátságunkra, akikkel szemben Magyarország minden hibát elkövetett, amit csak lehetett. Petőfiről sem kell beszélnem, aki költőként és politikusként egyaránt élenjáró forradalmár volt. A Magyar Köztársaság kormánya mindenben segítségére siet munkájában. Komoly probléma most a szabad egyház szabad államban. Ezzel kapcsolatban megemlítek egy anekdotát: Kossuthoz elment Lonovits püspök és bejelentette neki, hogy a katolikus egyház – amelynek a Habsburgok alatt nem volt fontos az autonómia kérdése – követelni fogja az autonómiát. Erre Kossuth azt mondotta: a maga részéről ezt az álláspontot nagyon helyesli, de reméli, hogy a püspök tisztában van azzal is, hogy az egyház a hívők egyeteme is. Rámutatott arra, hogy ha a követelt autonómia bekövetkezik, az egyháztól minden anyagi támogatást megvonnak. Mint Kossuth írja: ezután aztán a témára többé nem került sor. A Magyar Köztársaság kormánya arra az álláspontra helyezkedett, megérti és segíti az egyházaknak ezt az álláspontját, hogy szabad egyházi életet akarnak élni, tekintetbe véve az állami fejlődést. De tudjuk, hogyha magára hagynánk az egyházakat, feladataikat nem teljesíthetnék és ezért a Magyar Köztársaság akkor úgy határozott, hogy segítségére siet két évtizeden keresztül az egyházaknak, amíg ki tudják építeni tiszta autonóm életüket. Mi a jövőben is egyházpolitikánkban amellett vagyunk, hogy az egyházak egyházi életét, hitéleti tevékenységét a legkomolyabban támogassuk az evangélikus egyház felé is fordulunk. Cserében nem kérünk mást, csak azt a tiszta, bátor hitvallást, amit az Ágostai-cikkelyek mellett tanulni lehet Tessediktől, Kossuthtól, Petőfitől. A Magyar Köztársaság kormánya ezt kéri, soha közöttünk vita akkor nem lesz és meg vagyok győződve arról, hogy az új egyetemes felügyelő az evangélikus egyháznak ezt a magatartását valóra váltja. Ebben a szellemben üdvözölöm őt. Dr. Reök Iván válaszában kiemelte: Minden embernek tudnia kell, hogy az államhatalomnak meg volt az ereje és joga ahhoz, hogy egyetlenegy tollvonással szétválassza az államot s egyházat egymástól, úgy ahogy a földbirtok-reformot egy tollvonással hajtották végre, ugyanígy megtehette volna az állam azt is, hogy azonnal megszüntet minden kapcsolatot az egyház felé és ezáltal az ún. történelmi egyházak, melyek a szabad egyház szabad államban álláspontját képviselik, nagy nehézségek közé kerültek volna. A kormány nagylelkűsége volt az, ami 20 éves időre kontemplálja állam és egyház elválasztását és hogy ez a megegyezés milyen nagyvonalú volt, azt éreztették Ortutay kultuszminiszter úrnak szavai is. Arra kérem, hogy az eddigi jóindulatot tartsa meg a mi számunkra, akkor én őt az evangélium szavával köszöntöm, mert írva van, hogy boldogok a békeszerzők. Őt minden ténykedésében a békeszerzésnek az akarata vezette és kérem az Istent, hogy őt úgy mint békeszerzőt, becsülje meg.
