Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1949. április 7.
meleg szeretettel, igen nagyrabecsüléssel és hűséges ragaszkodással köszöntselek. Üdvözlő szavaimat II. Timotheus levele 2. részének 15. részével fejezem be: „Igyekezzél megállni Isten előtt becsületesen, mint olyan munkás, aki szégyent nem vall és aki helyesen feszegeti az igazság beszédét”. Ebben a munkában mi valamennyien felajánljuk önzetlenül áldozatkész, ragaszkodó támogatásunkat és imádkozunk, hogy az Úr adja meg neked azt, hogy amit mi együtt elkezdtünk az Ő nevében, az Ő kegyelmében be is fejezhessük az Ő szent nevének dicsőségére, Anyaszentegyházunk és magyar hazánk javára.” Túróczy Zoltán püspök javasolja, hogy az egyetemes felügyelő székfoglaló beszédét teljes terjedelmében vegyék fel az egyetemes közgyűlés jegyzőkönyvében. A közgyűlés ilyen értelemben határoz. Túróczy Zoltán püspök bejelenti, hogy a köztársaság elnökétől a következő levél érkezett: „Egyházkerületi Elnök Úr! A Magyarországi Evangélikus Egyházegyetem nevében küldött szíves meghívását Dr. Reök Iván országgyűlési képviselő egyetemes felügyelői megválasztására és beiktatására örömmel vettem. Elfoglaltságom megakadályoz abban, hogy az ünnepi közgyűlésen megjelenjek, de felhasználom ezt a meghívást annak közlésére, hogy az evangélikus egyház ezen ünnepi megnyilvánulását a magyar népi demokratikus állam és az evangélikus egyház közötti kapcsolatok elmélyítése szempontjából jelentős eseménynek tekintem és annak megfelelő figyelemmel kísérem. A közgyűlést üdvözlöm és kérem tolmácsolja jókívánságaimat a megválasztott új egyetemes felügyelőnek. Budapest, 1949. április hó 6. napján Szakasits Árpád sk.” Ezután a kormány nevében Ortutay Gyula miniszter mondotta el nagyhatású beszédét: „A Magyar Köztársaság kormánya nevében őszinte szeretettel és barátsággal üdvözlöm az Egyetemes Felügyelő Urat. Annak a megrendítő és tiszta emberi vallomásnak a hallatán, amit itt Dr. Reök Iván egyetemes felügyelő úr előttünk megvallott és programjának ismeretében, amit ő elsősorban (bár egy pillanatra felvillantotta a magyar hagyományokat is) az Ágostai Hitvallás cikkelyeihez fűzött irányelvként az állam és egyház viszonyára s engedjék meg nekem, hogy ebben az ünnepélyes pillanatban hadd hivatkozzam az Evangélikus Egyház magyar hagyományaira. Mert magyar hagyományok is vannak, amelyek a biblia igéi, cikkelyei mellett szintén segítségére lehetnek az egyháznak is, hogy az egyház és állam kérdéseiben eligazodjék. Ha csak a 48-as hagyományokat vesszük és azokat a papokat, akik között Bél Mátyás, Tessedik Sámuel stb. voltak azok, akik először rajzolták meg a magyarországi állapotokat. A tudományos igazságok napjainkig elvezetnek. Annak a Tessedik Sámuelnek, aki szarvasi lelkész volt, a legfőbb gondjának a magyar parasztság felemelését látta, akit a paptársa üldözött és kergetett a halálba, mert forradalmár mert és akart lenni és ennek minden kockázatát vállalta. Nem lehet szívszorongás nélkül olvasni
