Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1948. november 18.
1. (J.) Egyházegyetemünk székháza már megelőző nap, november 17-én benépesült. Az egyházkerületek elnökségei több tanácskozást folytattak s délután ült össze első ízben az egyetemes egyház zsinatelőkészítő bizottsága is. A tanácskozások a késő esti órákig tartottak. A közgyűlés napján reggel 8 órára a Lelkészegyesület hirdette meg évi rendes közgyűlését. Erre a közgyűlésre az ország minden részéből igen sok lelkész jött össze. A közgyűlés jelentőségét az a tény, hogy tárgysorozatán az alapszabályok ismertetése után két előadás következett megbeszéléssel. Mindkettő az egyház és állam közötti egyezség kérdéséről. Turóczy Zoltán és Kemény Lajos tartottak előadást erről a kérdésről. Különösen Turóczy Zoltán előadását igen élénk eszmecsere követte, amit az egyetemes közgyűlés miatt meg is kellett szakítani s amit az egyetemes közgyűlés után a lelkészek mintegy 30 főből álló csoportja délután egészen az esti órákig folytatott. Délelőtt 11 órakor ült össze az egyetemes presbitérium az evangélikus leánygimnázium I. emeleti tanácstermében a közgyűlés előkészítésére. Déli 12 órakor már zsúfolásig megtelt a Sütő utcai leánygimnázium díszterme. Mire az elnökség elfoglalta helyét az egyetemes közgyűlés minden résztvevője már jelen volt s mivel a közgyűlés kitűzött időpontja is elérkezett már, Németh Károly egyetemes lelkészi főjegyző javaslatára a közgyűlés eltekintett az előértekezlet megtartásától. Szabó József, a dunáninneni egyházkerület püspöke, mint egyetemes közgyűlés egyházi elnökének helyettese felolvassa Jel. 2:1–7 verseit. Imádság után Dr.Mády Zoltán a dunáninneni egyházkerület felügyelője, mint egyetemes felügyelő helyettes, elmondja a következő megnyitó beszédét: „Főtisztelendő Egyetemes Közgyűlés! Tart még a kegyelmi idő. Az ég kapuja még nyitva áll a tékozló gyermek előtt és napról-napra megújul Isten irgalma azok számára, akik csak őreá várnak. Evangélikus egyházunkban most a Lélek pünkösdi szele fúj. Kinek a szívét ne töltené el mérhetetlen hála a bennünket érthetetlenül szerető Isten iránt, amikor ennek láttára örvendező és békés szívvel járhatunk a külső világ sok komorsága és fenyegetése közepette. Milyen kegyelem az, hogy még ma itt együtt lehetünk. Felhangozhat ajkunkról az Istent dicsőítő ének, együtt mondhatjuk el könyörgésünket hangos szóval, együtt figyelhetünk Isten igéjére, együtt szolgálhatunk az Anyaszentegyháznak. Együtt! Ha valóban szívből jön a könyörgés, az ének és kitárt, alázatos szívvel figyelünk az igére, akkor ez az együttlét nemcsak azt jelenti, hogy egymás mellett vagyunk, hanem azt is, hogy Isten kegyelméből egyek is vagyunk. Ezért könyörgött Jézus főpapi imájában: „Hogy mindnyájan egyek legyenek, amint Te énbennem Atyám és én Tebenned, hogy ők is egyek legyenek mibennünk.” Hogy elhiggye a világ, hogy Te küldtél engem.” Jézus könyörgése ezért a közgyűlésért is történt. A könyörgés célja ma is ugyanaz: A világ csak úgy hiszi el, hogy Krisztus az Isten fia, a világ megváltója, ha azok, akik róla neveztetnek egyek; ha mi is egyek vagyunk. Nem emberi akarásból, de Isten akaratából. Üresítsük meg magunkat, űzzük el emberi előítéleteinket, szenvedélyeinket, egyéni ambícióinkat, gyávaságunkat és hősködésünket, az ördög minden kísértését. Illetve könyörögjünk a szabadítóhoz, hogy Szabadítson meg minket nyomorult énünktől és a kísértő üldözéseitől. Hadd valósuljon meg a CXXXIII. Zsoltárban felénk áradó csodálatos ige. „Ímé ilyen jó és milyen gyönyörűséges, amikor együtt laknak az atyafiak, Mint drága olaj a fejen,… mint Hermon harmatja, amely leszáll Sion hegyeire, csak oda küld áldást az Úr és életet örökké.” Ismétlem: „Csak oda küld áldást az Úr és életet Örökké.” Ez a közgyűlés valamennyi tagja egész szívvel vágyódnék erre az áldásra és erre az életre, teljes egység és közösség alakulhatna itt közöttünk. Meglátszana ez közgyűlésünk minden mozzanatán. És amikor megtesszük az utolsó döntő lépést a zsinat felé, nem szétszórt nyájként, hanem a Krisztusra hallgatók egységével indulnánk neki beláthatatlan utunknak. Isten áldása legyen ezen a közgyűlésen és ezt ezennel megnyitottnak nyilvánítom.