Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1948. június 14.
Mindezek alapján kívánatosnak látjuk az állam és az egyházak között sajnálatosan feszültté vált viszony rendezését. Az Evangélium és a nemzet szolgálatnak kötelezését átérezve, felelősségünk tudatában készségünket nyilvánítjuk, hogy az állam és egyházunk közötti összhangzó együttmunkálkodás érdekében meginduló tárgyalásokban részt vegyünk s ezt a kormánynak bejelentsük. Elhatározásunkban az a becsületes vágyódás és hívő reménység vezet, hogy az állam és egyházunk viszonyának rendezése a magyar demokráciában végzendő munkánkat áldássá teszi egyházunk és nemzetünk javára. –.–.–.– A jelentéssel és nyilatkozattal kapcsolatban az előadó előterjeszti az egyetemes presbitériumnak a mai napon tartott üléséből előterjesztett, következő határozati javaslatát, amelyet az egyetemes közgyűlés egész terjedelmében egyhangúlag magáévá tesz és határozaterőre emel. Az egyetemes presbitérium bemutatja azt a nyilatkozatot, amelyet D. Kapi Béla püspök 1948. március 20-án az evangélikus egyháznak a budapesti Deák téri templomban tartott centenáris ünnepségén egyházunk nevében tett s amelyet az egyetemes presbitérium folyó évi április hó 22-i ülésén az egyház nyilatkozatának elismert. Jelentést tesz továbbá azokról a tárgyalásokról, melyek a nyilatkozat folytatásaként az állam és az egyház egymáshoz való viszonyának újjárendezését célzó kormányjavaslat tárgyában az egyháznak az egyetemes presbitérium folyó évi április hó 22-i ülésében hozott határozata alapján kiküldött bizottsága a minisztertanács által kiküldött kormánybizottsággal folytatott. Bemutatja végül a kormánynak idevonatkozó javaslatait. Az egyetemes közgyűlés a bemutatott centenáriumi nyilatkozatot az egyház hivatalos nyilatkozatának a maga részéről is elismeri. Az ebben foglaltak alapján és annak szellemében megállapítja, hogy a demokratikus magyar köztársaság, melynek közösségében egyházunk életét éli, történelmi hivatásának vallja 1848 eszményeinek megvalósítását. Ehhez imádkozó lélekkel felajánlja erejét és munkáját. Elhatározásaiban az a becsületes vágyódás és hívó reménység vezeti, hogy az állam és egyházunk viszonyának rendezése a magyar demokráciában végzendő munkánkat áldássá teszi egyházunk és nemzetünk javára. Tudomásul veszi az egyetemes közgyűlés az egyetemes presbitérium jelentését az állam és egyház egymáshoz való viszonya rendezése tárgyában folytatott tárgyalásokról és kifejezi abbéli kívánságát, hogy az állam és az egyház között felmerült kérdések rendezése békés úton történjék s az eddigi megbeszélések anyagának megtárgyalása és a béke szellemében való megoldás létrehozása céljából elrendeli a zsinat haladéktalan összehívását. Felhívja az egyetemes felügyelőt, intézzen a köztársaság elnökéhez sürgős felterjesztést a zsinatnak a fenti tárgyban való engedélyezése iránt és tegye meg az összes szükséges intézkedéseket a zsinat összehívására. 7. (J.) Egyetemes főügyész javasolja, hogy az egyetemes közgyűlés a zsinati előkészítő bizottság megválasztására vonatkozó hatáskörét, valamint a II. Egyházi Törvény 89. §-a 3. pontja szerint az egyházegyetem által a zsinat tagjaiul kiküldendő négy küldött megválasztására vonatkozó hatáskörét ruházza át az egyetemes presbitériumra. Az egyetemes közgyűlés az egyetemes főügyész javaslatát elfogadja és az egyetemes presbitériumot bízza meg a zsinatelőkészítő bizottság tagjainak megválasztásával, valamint a zsinatba az egyházegyetem által kiküldendő négy zsinati tagnak a megválasztásával.
