Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1948. június 14.
egyházi bizottságunk a felsorolás mellőzését és ehelyett ennek a kifejezett biztosítását, hogy az egyházi szeretetmunka a fennálló állami, egyházi törvények és a kialakult gyakorlat által biztosított keretek között folyhassék tovább. Egyházi bizottságunk ehhez az újabb szövegezéshez azt az észrevételt fűzte, hogy a szeretetmunka és szeretetintézmények mellett meg kellene említeni az egyház szociális munkáját és szociális intézményeit is, és ehhez képest a következő szöveget ajánlotta: „Az evangélikus egyháznak az állami, az egyházi törvények és az ezek alapján kialakult gyakorlat értelmében végzett szociális és szeretetmunkája, szociális és szeretetintézetei fenntartásának és fejlesztésének joga épségben marad.” 5) A kormánybizottság tervezetének 7. pontja a következő kívánalmat állítja fel. A Magyarországi Evangélikus Egyház istentiszteleti rendtartásában gondoskodik a Magyar Köztársaságért, az államfőért, a kormányért, az egész magyar nép jólétéért és békességéért mondandó könyörgésekről, továbbá állami ünnepeken istentiszteletek tartásáról. Egyházi bizottságunk a kormánybizottság tervezetének erre a pontjára a következő észrevételt közölte: Megállapítani kívánjuk, hogy valamint eddig, úgy a jövőben is az abban a pontban foglalt kívánalomnak egyházunk eleget tett és eleget fog tenni anélkül, hogy ezt külön kötelességgé kell tenni, mert erre agendális előírásai vannak. 6) A kormánybizottság tervezetének 8. pontja kifejezésre juttatja azt a kívánságot, hogy az egyház a közoktatási ügyre vonatkozó törvényeit az új állami törvényeknek megfelelően alakítja át, a kormánytervezet 9. pontja pedig kijelenti, hogy az esetleg még fennmaradó függő kérdések rendezésére vonatkozó javaslatok tárgyalása és előkészítése a kormánybizottsági tervezet I. pontja szerint alakítandó közös bizottság hatáskörébe tartozik. Erre a két pontra egyházi bizottságunk nem tett észrevételt. –.–.–.– A centenáris nyilatkozat a következő: 1848. centenáris ünnepein, melyeken az evangélikus egyház is teljes szívvel részt vett, felragyognak 1848 eszményei. Ezeknek az eszményeknek a fénye rávetődik magyar jelenünkre, a magyar demokratikus államra, népre és benne evangélikus egyházunkra is. Ennél a fénynél ünnepélyesen kijelentjük a következőket. A nemzet egyetemével együtt Isten előtti bűnbánattal valljuk, hogy 1848 követelései sok tekintetben nem valósultak meg népünk életében. Ámbár az elmúlt száz esztendő alatt és a közelmúltban is igyekeztünk evangéliumi szolgálatunkat a nemzeti és állami élet minden kérdésében teljesíteni, érezzük, hogy többet kellett volna tennünk s még határozottabban kellett volna küzdenünk a szabadság, testvériség és egyenlőség megvalósulásáért. Készséggel állapítjuk meg, hogy a demokratikus magyar köztársaság, melynek közösségében egyházunk a maga életét éli, történelmi hivatásának vallja az 1848 eszményeinek teljes megvalósulását és reménykedünk abban, hogy az emberi szabadságjogok mindenkire nézve egyenlő és igazságos kiterjesztését meg fogja valósítani. Ehhez az országépítéshez imádkozó lélekkel felajánljuk erőnket és munkánkat. Evangélikus egyházunk örömmel állapítja meg, hogy mind a mai napig háborítatlanul végezheti egyházi szolgálatát. Meggyőződésünk szerint erre a szolgálatra népünknek a jövőben is szüksége lesz. Szüksége van népünknek egyházunk Istentől rendelt teljes szolgálatára, arra, hogy az Evangélium tisztán és igazán hirdettessék, a szentségek Krisztus Urunk rendelése szerint és zavartalanul szolgáltassanak ki, gyermekeink vallásos szellemben neveltessenek és hogy a szociális és szeretetmunka minden ágában parancsának engedelmeskedve fáradozhassunk.
