Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1948. június 14.
Az erre tett észrevételeiben egyházi bizottságunk felhívta a kormánybizottság figyelmét arra, hogy egyházunknak a korábbi vallásügyi alaptörvények épségben tartására vonatkozó kívánságát nem lehet úgy értelmezni, hogy ezeket a törvényeket az új vallásügyi törvények inkorporálják. Efféle inkorporáció következtében ugyanis azok a törvények elvesztenék azt a nagyértékű jelentőségüket, melyet azoknak a sok évszázados múlt, a történelmi tradíció, létrejöttüknek történelmi körülményei és az a sok évszázados gyakorlat adott, amely ezek köré a nagyjelentőségű törvények köré kialakult. Kívánságunkra a vallás- és közoktatásügyi miniszter a Tervezetből ezt a szakaszt törölte. Egyházi bizottságunk észrevételeiben közölte, hogy amennyiben a kormány vallásügyi törvények előkészítésére bizottságot szervez és ebbe a bizottságba az evangélikus egyház megbízottait meghívja, az egyház készséggel fog megbízottakat kiküldeni. Megjegyezte azonban egyházi bizottságunk azt is, hogy az evangélikus egyházi törvényeknek az új törvények következtében esetleg szükséges módosítása természetszerűleg az egyházi alkotmányunk szerint arra illetékes szervek hatáskörébe tartozik. 2) A kormánytervezet 2. pontja a kormánynak azt a készségét fejezi ki, hogy elismeri és minden lehetséges és szükséges eszközzel biztosítja a vallásgyakorlat teljes szabadságát, viszont egyházunktól annak az elismerését kívánja, hogy a kormány a szabad vallásgyakorlatot mindezideig is biztosította, védelmében részesítette, sőt az 1947. évi XXIII. tc. megalkotásával jelentősen kiszélesítette, az egyház személyi és dologi kiadásaihoz adott segélyezéssel pedig lehetővé tette az egyházi élet eddigi kereteinek fenntartását. Egyházi bizottságunk erre azt az észrevételt tette, hogy ennek a pontnak az első mondata sem helytállónak, sem szükségesnek nem látszik. Nem látszik helytállónak azért, mert a vallásgyakorlat szabadságát nem a kormány nyilatkozata biztosítja, hanem a törvények és a nemzetközi szerződések; szükségtelennek is látszik, mert magától értetődő, hogy a kormány a fennálló törvények rendelkezéseit végrehajtani köteles. A kormány eddigi magatartásának a méltánylását kifejezésre juttató nyilatkozat megtételére irányuló kívánság tekintetében egyházi bizottságunk nem tett észrevételt. 3) A kormánybizottság első tervezetének 3. pontja részletesen felsorolta, hogy a kormány az egyházak mi minden tevékenységét tekinti az egyház szabad működési körébe tartozónak. Bizottságunk, attól az aggodalomtól vezettetve, hogy az efféle felsorolás mindig veszedelmes, mert kimerítő felsorolásnak tűnhetik fel s a kimerítő felsorolás esetleg hiányos lehetne, a felsorolás elhagyását kívánta. Nem tartanók helyesnek – mondta egyházi bizottságunk észrevétele – a vallás szabad gyakorlatának a körébe eső egyháztevékenységi munkák részletes felsorolását. Kimerítő felsorolást adni ugyanis nem lehet és kimerítő felsorolás hiányában mindig kétségek merülhetnek fel a tekintetben, hogy egyik, vagy másik egyházi jellegű tevékenység beletartozik-e abba a körbe, amelyet a kormánnyal való megegyezés egyházunk számára kijelöl, célravezetőbbnek látszik, ha az állami és egyházi törvényeknek és azok alapján kialakult gyakorlanak megfelelően épségben fenntartatik. A kormánybizottság későbbi tervezete a szóbanlévő pontot az egyházi bizottság észrevételeinek megfelelően szövegezte, minthogy azonban az egyháznak csupán a „hitbeli” tevékenységéről tett említést, az egyházi bizottság újabb észrevételeiben kívánta, hogy ez a megszorítás mellőztessék az egyház minden irányú tevékenységének szabadsága biztosíttassék. A kormánybizottság IV. Tervezete a szociális és szeretetmunka tekintetében elfogadta egyházi bizottságunknak a korábbi észrevételeiben kívánt szövegezést. 4) Ugyancsak bizonyos felsorolással körülírva kívánta biztosítani a korábbi kormánytervezet 4. pontja az egyház szeretetmunkájának és szeretetintézményeinek. Úgy, amint az előbbi pontnál, ennél is kívánta
