Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1948. június 14.
idevágó kijelentésénél, de megállapította egyben, hogy még ebben a formában sem megnyugtató. Nem megnyugtató azért, mert nem ismeretes, hogy miféle tervek vannak a gyermekek vallására vonatkozó törvények módosítására. Ha továbbra is fenntartatnék a gyermekek vallására vonatkozó hatályos törvényeinknek az a rendelkezése, hogy 18 éven aluli gyermekek és ifjak nem lehetnek felekezeten kívül állók és ennélfogva minden 18 éven aluli gyermekre és ifjúra a vallástanítás és a vallástanulás kötelező, a kormánytervezetnek ezt a pontját mai fogalmazásban kielégítőnek lehetne elfogadni. Ez azonban hatályos törvényeinknek az imént említett rendelkezése módosíttatnék és lehetőség nyílnék arra, hogy 18 éven aluli gyermekek és ifjak vallástanításban ne részesüljenek, akkor a kormányhatározatnak most tárgyalt pontja, bár szó szerint benne van „a kötelező” vallástanítás és vallástanulás, mégis megkerülése volna Krisztus félreérthetetlen parancsának: „Hagyjatok békét a kisgyermekeknek és ne tiltsátok meg nekik, hogy hozzám jöjjenek, mert ilyeneké a mennyek országa.” Evangélikus egyházunk sohasem járulhatna hozzá, hogy Krisztusnak ez a minden kétséget kizáró parancsa félreértessék. Hogy egyházi bizottságunknak észrevételeiben kifejezett aggodalma nem volt alaptalan, nyilvánvalóan kitűnik a kormánybizottság IV. Tervezetében a vallástanítás kérdését tárgyazó ponthoz felvett abból az új bekezdésből, amely a következőképpen hangzik: „A vallástanítás kérdése, különös tekintettel a szabad egyházak híveire, valamint a felekezetnélküliekre, a vallási törvényben valaminő formában új rendszer alá vonandó.” Egyházi bizottságunk az eddigi kormánytervezetekben ilyen világossággal még kifejezésre nem juttatott kormányálláspontra tekintettel a kormánybizottsághoz intézett legutolsó észrevételeiben nyomatékosan utalt a korábbi észrevételekben már kifejezett arra a megingathatatlan egyházi álláspontra, hogy a vallástanítás és a vallástanulás kérdésében a félreérthetetlen krisztusi parancs alapján a kötelező vallástanításnak és vallástanulásnak a fogalmát csakis azzal a tartalommal fogadhatja el, amely tartalommal az a ma fennálló hatályos törvényeinkben érvényesül. III. Vegyes tárgyak 1) A kormánybizottság tervezete tudomásunkra hozta azt a szándékot, hogy a vallásügyi törvények – különösen a gyermekek vallására vonatkozó törvények – újjáalkotásának előkészítésére az evangélikus egyház részvételével is állandó bizottságot kíván szervezni. A kormánybizottság IV. Tervezete a vallásügyi törvények előkészítésére szervezendő közös bizottságot úgy kívánná kialakítani, hogy a közös bizottság tagjainak számát az egyház részéről az egyház állapítja meg. Azt is felvette a Tervezet, hogy a bizottság szakértő albizottságokat jelölhet ki. Ennek a bizottságnak a hatáskörébe utalva a most említett IV. Tervezet az iskolai célú vagyon átvétele során felmerülő vitás kérdések rendezését és – amint már fentebb is említtetett – a meghagyandó iskoláink leánytagozata keretének jövőbeli esetleges kibővítésére s kormányhoz teendő javaslat megtételét is. Egyházi bizottságunk újabb észrevételeiben közölte a kormánybizottsággal, hogy a szóban lévő bizottság szervezete tekintetében a kormánytervezetben felmerült elgondolások ellen nincs észrevétele, megjegyezte azonban, hogy ebben az esetben, ha ez a bizottság – vallásügyi törvények előkészítésén felül más feladatokkal megbízatnék, a bizottság szervezetét már most szabatosan kellene megállapítani s a bizottság feladatkörébe csak olyan kérdéseket lehetne utalni és különösen döntési jogot a bizottságnak csak olyan kérdésekben lehetne adni, amelyeknek a tárgyalása és eldöntése nem tartozik egyházi alkotmányunk értelmében valamely egyházi hatóság hatáskörébe. A vallásügyi törvények előkészítéséről szóló ponthoz a kormánybizottság IV. Tervezete meg azt a kiegészítést is fűzte, hogy a kormánybizottság az evangélikus egyház összes megelőző alaptörvényeinek a vallásügyi törvénybe való befoglalási indítványát elfogadja.
