Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1948. június 14.
c) A nyugdíjak, az özvegyi és árvaellátás tekintetében egyházi bizottságunk annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy egyházunk közvéleményét minden bizonnyal meg fogja nyugtatni az a készség, hogy a Magyarországi Evangélikus Egyházegyetem Nyugdíjintézete feladatait és terheit az állam kész átvállalni. Felhívta azonban a kormánybizottság figyelmét arra, hogy az 1953. évi december hó 31. napja után következő időkre a nyugdíjak, az özvegyi és árva ellátások mikéntjét részletesebb tárgyalások során kell megállapítani és arra, hogy, amennyiben önálló nyugdíjintézet felállítására nem kerülne sor, a kérdést csak olyan nyugdíjintézetbe bekapcsolódás útján lehetne megoldani, amely a nyugdíjak és egyéb ellátások folyósítása tekintetében teljes biztosítékot nyújt. A kormánybizottság IV. Tervezete az államsegélyt tárgyaló pontjának élére a következő kijelentést tette: „A Magyar Köztársaság kormánya az evangélikus egyháznak az 1848. XX. t.c. elvi alapja megvalósításáról vallott törekvését tudomásul veszi.” Egyházi bizottságunk a kormánytervezetre adott újabb észrevételeiben örömmel vette tudomásul a kormánybizottságnak azt a kijelentését, mert ebben a kormánybizottság készségét látja megnyilatkozni abban az irányban, hogy az államsegély kérdésében, mint elvi alap, az 1848. évi XX. t.c. fenntartassék. Kifejezésre juttatta azonban azt a nézetét is, hogy teljes megnyugtatást egyházunk közvéleményében csak az kelthetne, ha minden kétséget kizáró módon jutna kifejezésre ez, hogy a kormány, illetőleg az államhatalom az 1848. évi XX. tc. elvi alapjáról nem tér le. Az államsegélyre vonatkozó tárgyalási anyag részleteiben a kormánybizottság IV. Tervezete egyébként elfogadta az egyházi bizottságunk észrevételeiben foglalt azt a kívánságot, hogy az államsegély mértékére és idejére vonatkozó rendelkezések ne csak a személyi államsegélyre, hanem az egyéb államsegélyekre is kiterjesztessék. Egyházi bizottságunk újabb észrevételeiben közölte a kormánybizottsággal, hogy ezt az elhatározást megnyugvással veszi tudomásul. Ugyancsak megnyugvással vette tudomásul egyházi bizottságunk a kormánybizottság IV. Tervezetének azt az újabb kijelentését is, hogy, amennyiben önálló nyugdíjintézet felállítására nem kerülne sor, a kérdés állami nyugdíjintézeti bekapcsolódás útján oldódna meg, amely a nyugdíjak és egyéb ellátások folyósítására teljes biztosítékot nyújt. 3) Vallástanítás A korábbi kormánytervezetek a vallástanításra vonatkozóan azt a kijelentést tartalmazták, hogy a Magyar Köztársaság Kormánya elismeri és biztosítja az evangélikus egyháznak azt a jogát, hogy az állami jellegű iskolákban a vallástanítás továbbra is teljesen szabadon történjék. Az ezekre a tervezetekre adott észrevételeinkben egyházi bizottságunk közölte a kormánybizottsággal, hogy a vallástanulás és a vallástanítás tekintetében egyházunk továbbra is fenntartja már a múlt évben is kifejezésre juttatott azt az álláspontját, hogy a vallástanulás és vallástanítás ma fennálló törvényes rendje fenntartassék. Egyházunknak ez a kívánsága – mondotta az egyházi bizottsága észrevétele – teljesen összhangban áll a kormány részéről ebben a vonatkozásban elhangzott nyilatkozatokkal és a kormánynak a közvéleményben is megnyugvást keltett álláspontjával. Bizonyára az egyházi bizottság észrevételeinek következtében a későbbi kormánybizottsági tervezet a vallástanításra vonatkozóan a következő pontot iktatta be. A Magyar Köztársaság kormánya gondoskodik arról, hogy az állami jellegű iskolákban a vallásoktatás továbbra is kötelezően történjék. Egyházi bizottságunk rendkívül nagy gonddal tanulmányozta a kormánybizottsági tervezetnek ezt a pontját, mert úgy vélte, hogy ezen fordul meg a lehetősége annak, hogy gyermekeink a jövőben megfelelő vallástanításban részesülhetnek-e. Egyházi bizottságunk a tervezetnek ezt a pontját nem tartotta kielégítőnek. Elismerte ugyan a kormánybizottsághoz intézett észrevételeiben azt, hogy az utóbbi tervezetbe felvett pont világosabb a korábbi tervezet
