Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1948. június 14.
Egyházi bizottságunk örömmel vette tudomásul, hogy a kormánybizottság egyes kollégiumok egyházi iskolaként való további fennmaradását az 1848. XX. tc.-ben elismert iskolafenntartási jog alapján kívánja megvalósítani. Ebből önként következnék az a további elrendezés is, hogy az egyháznak meghagyandó iskolák fenntartásának anyagi terhe az 1848. XX. tc. értelmében az állami költségvetést terhelje. Egyházi bizottságunk észrevételeiben kifejtette, hogy iskoláink történelmi múltját, pedagógiai értékét, anyagi megalapozottságát, a theológusképzés szempontját, a nagy tömbökben élő evangélikus tömegeket, azt a tényt, hogy egyházunknak nagy iskolai múltjánál fogva aránytalanul nagyobb számú iskolái vannak, mint a többi egyházaknak, végül egyházunknak kerületi szervezetét, különösen azt a szempontot tekintve, hogy minden egyházkerületnek maradjon megfelelő számú iskolája, a következő kollégiumok meghagyását tartja indokoltnak: 1) A tiszai egyházkerületben az eperjesi kollégium jogutódját, a miskolci jogakadémiát és az eperjesi kollégium kebelében Nyíregyházáról annak idején bekebelezett intézetek helyett a nyíregyházi kollégiumok fiú- és leánytagozatával együtt; 2) a dunántúli egyházkerületben a soproni kollégiumot, azon a címen, hogy ez az intézet a pécsi tudományegyetem soproni hittudományi karával kapcsolatos, úgyszintén a bonyhádi kollégiumot, ezen a címen, mert ez az intézet nagy részben önfenntartó intézet; 3) a bányai egyházkerületben a kiváló hírű és nagy történelmi múlttal rendelkező budapesti kollégiumot, leánytagozatával együtt, a békéscsabai és szarvasi kollégiumot, szintén leánytagozatával együtt, az utóbbi kettőt különösen azon a címen, mert túlnyomó részben evangélikus nagy, népi tömegek iskolai, a szarvasi kollégium pedig eredetét tekintve, visszanyúlik a Tessedik-féle nagyértékű hagyományokra; 4) az ezelőtt több középiskolával rendelkezett dunáninneni egyházkerületnek hazánk területének megfogyatkozása következtében középiskolája ez idő szerint nincsen, ezért indokolt az aránytalanul nagy területű és nagy népességű bányai egyházkerületben több egyházi iskolának a megtartása. Óvást emelt észrevételeiben egyházi bizottságunk az ellen a felmerült kívánság ellen, hogy az iskolák leánytagozatainak a továbbfejlesztése meggátoltassék azzal, hogy a leányiskolák tanulólétszámának az emelkedése a jövőre korlátoztassék. A kormánybizottság IV. Tervezete nyilvánvalóan a most ismertetett óvás következtében a következőket vette fel: Természetesen az elkövetkező évek folyamán az eddigi keret eseti bővítéséről az első pont szerint alakítandó állandó bizottság hívatott a kormánynak javaslatot tenni. Egyházi bizottságunk a kormánybizottságnak erre a javaslatára azt az észrevételt közölte, hogy korábbi álláspontjához képest helyesebbnek tartja a leányiskola továbbfejlesztésére való jogot az egyháznak minden korlátozás nélkül fenntartani. f) A kormánytervezet az iskolák államosítását tárgyaló pontozatok között utolsó pontként azt a kijelentést tette, hogy a Magyar Köztársaság kormánya gondoskodik arról, hogy az állami jellegű iskolákban a vallástanítás továbbra is kötelezően történik. Kiemelkedő jelentőségénél fogva ezt a kérdést alább a 3. pont alatt külön vesszük tárgyalás alá. 2) Az államsegély A kormánybizottság tervezete kinyilvánítja az állam készségét arra, hogy egyházunkat államsegélyben részesítse az alábbiak szerint: a) A személyi és dologi államsegély eddigi mértékét a Magyar Köztársaság 1948. július 1-től 1953. december 31-ig biztosítja. 1954. január 1-től 1958. december 31-ig a fent említett összeg 75%-át, 1959. január 1-től 1963. december 31-ig 50%-át, 1964. január 1-től 1968. december 31-ig pedig 25%-át folyósítja, 1969. január 1-ével minden államsegély megszűnik.
