Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1948. június 14.
A tanuló fiatalságot összegyűjtő és nevelő internátusok, még akkor is, ha iskolákkal kapcsolatosak, nem szorosan vett iskolai intézetek. Azt a célt szolgálják, hogy az iskoláztatás ideje alatt a családi körből kikerülő fiatalság számára a családi otthont, a családi otthonnak nevelő hivatását és melegét pótolják. Az evangélikus egyháznak az iskolafenntartási jogával kapcsolatban kifejtett elvi álláspontja szerint az internátusok fenntartásához való jog olyan joga az egyháznak, amelyről nem mondhat le még abban az esetben sem, ha az iskolák államosítására kerülne a sor, sőt ebben az esetben még fokozottabban jelentkeznek az egyháznak ez az igénye, mert az iskolák államosítása esetében a vallásos nevelés kötelessége fokozottabb mértékben hárulna az internátusokra. Az internátusokra vonatkozó ez az álláspont természetesen kiterjed a Teológus Otthonra is, mint lelkészképző intézetre, annál is inkább, mert az eddig tudomásunkra jutott tervek szerint az államosítás a teológusképzésre egyébképpen sem kíván kiterjedni. Az internátusokra vonatkozó fentebb ismertetett észrevételeit egyházi bizottságunk a kormánybizottság III. Tervezetére adott észrevételeiben még azzal is kiegészítette, hogy abban az esetben, ha az államosítás mégis kiterjedne az internátusokra is, az államosítás legfeljebb azokra az internátusokra vonatkozhatnék, amelyek úgy vannak összeépítve iskolával, hogy attól elkülönítve, önálló használatuk nem lehetséges. Egyházi bizottságunkat az internátusokra vonatkozó, most ismertetett álláspontjának elfogadására az a megfontolás is késztette, hogy az internátusok államosítása ellentétben állana a kormánybizottságnak a tervezetekben is kifejezésre juttatott azzal a határozott nyilatkozatával, hogy az egyház szeretetmunkája és szociális tevékenysége továbbra is épségben marad, már pedig az internátusok szervezése és fenntartása kétségtelenül az egyház szeretetmunkája és szociális tevékenysége körébe tartozik, minthogy az internátus: éppen a szűkös anyagi viszonyok között élő szülők gyermeknevelési terhein kíván enyhíteni és a tanulóifjúság számára a szülői otthon szeretetét kívánja biztosítani. Ami az egyházi iskolák államosításával összefüggő részletkérdéseket illeti, a kormánytervezetek idevágó pontjaira – az elvi álláspont fenntartásának hangsúlyozásával – egyházi bizottságunk a következő észrevételeket tette: a) Azzal kapcsolatban, hogy a kormánytervezet kilátásba helyezi, hogy az állam által átvett iskolák mindenikénél szolgáló tanítói, tanári és egyéb személyzet valamennyi tagját az eddigi szolgálati ideje és előlépési jogosultsága alapján a fennálló rendelkezéseknek megfelelő fizetési fokozatba állami szolgálatba nevezik ki az 1948. évi július hó 1. napjával kezdődő hatállyal, egyházi bizottságunk azt kérte, hogy az egyházunktól átvett iskolák tanári és tanítói személyzete legalább tíz évig abban az iskolában működhessék, amelyikben eddig is működött és hogy a tanítók és tanárok kinevezése, illetőleg beosztása során a tanulók felekezeti megoszlása figyelembe vetessék. Azt is kérte egyházi bizottságunk, hogy abban az esetben, ha az államosítás jogakadémiánkra is kiterjedne, az észrevételeinkben közölt kívánságok a jogakadémia személyzete tekintetében is figyelembe vétessenek. A kormánybizottság legutóbbi IV. Tervezete az előbbi észrevételeink alapján hajlandónak mutatkozik arra, hogy a tanárok és tanítók legalább tíz évig maradjanak meg ugyanabban az iskolában, amelyben eddig is működtek. Kijelenti ez a kormánybizottsági tervezet azt is, hogy az egyház jogakadémiájának államosítása során a jogakadémia személyzetére is vonatkoztatták a most tárgyalás alatt álló pontban foglalt elveket. b) Az egyházi iskoláink céljaira szolgáló vagyontárgyak tekintetében a kormánybizottság tervezetei azon az állásponton vannak, hogy az állam által átvett iskola épülete, a vele kapcsolatos tanítói lakás, a vele szervesen összefüggő internátus és az illetményföld az állam tulajdonába megy
