Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1947. április 25
96 52-53. tetmunka folyt a budapesti leánygimnáziumban is. Az öregdiákok szö j vétségéi közül csak a szarvasi működött s ez hathatós támogatásban részesítette az iskolát. A nevelés munkáját nagy mértékben támogatták s részben ma is támogatják az egyes iskolákkal kapcsolatban létesült diákotthonok. A bur dapesti leánygimnáziumon kívül minden középiskolánknak megvolt saját diákotthona, a háború folyamán azonban a legtöbb súlyos károkat szenvedett, épületük megrongálódott, felszerelésük megsemmisült, úgyhogy működésük megszűnt. A legnagyobb kár a 92 tanulóra berendezett, szép és új soproni diákotthont érte, amelynek nagy része a bombázások következtében romba dőlt, felszerelését pedig a fosztogatók széthurcolták. Bombatalálat tette tönkre a nyíregyházi fiúgimnázium internátusát is, egyik szárnya leégett, felszerelése megsemmisült, úgyhogy ma sem működik még az internátus. Odalett az aszódi gimnázium diákotthonának a felszerelése is s ezért megszűnt működése, az aszódi leánvnevelő-intézet és a nyíregyházi leánygimnázium internátusa már 1944 őszén bezárta kapuit, bombaokozta károk miatt ugyancsak azóta szünetel a budapesti fiúgimnázium diákotthonának működése is. A kőszegi leánygimnázium internátusi növendékeinek száma az 1943—44. tanévi 122-ről 44-re csökkent a mult évben, viszont örvendetes, hogy a bonyhádi gimnáziumnak sértetlenül maradt diákotthonában a mult tanévben már 80 fiú, leányotthonában 15 leány lelt hajlékot, a tápintézetben pedig 162 tanuló részesült élelmezésben. Az anyagiakban és szellemiekben történt nagy veszteségek után újult erővel fogtak középiskoláink az agyagi és szellemi újjáépítés nagy munkájához. Adja Isten, hogy siker koronázza szándékukat és munkájukat! Az egyetemes közgyűlés a jelentést tudomásul veszi és ióreménységgel nézve középiskoláink további működése eléj kéri azok s általában az összes iskolák fenntartóságát, igazgatóit és tanerőit, hogy gondoskodjanak a minőségi oktatás feltételeiről és éljenek azokkal. 53. (K.) Az egyetemes közgyűlés tárgyalja a líceumok és tanítóképző-intézetek 1943—44., 44—45. és 45—46. évi működéséről szóló jelentést. A háborús események az intézetek működését általánosságban ugyanolyan mértékben akadályozták és csökkentették, amint azt a középiskolákról szóló jelentés vázolja. A tanítás és nevelés feltételei és eredményei megegyeznek. Az 1943—44. tanév 5 hónapos, az 1944—45. Sopronban 5, Miskolcon nehéz körülmények mellett 6, Szarvason 7 hónapos, az 1945—46. mindhárom intézetben hosszabb-rövidebb téli szünettel 10 hónapos. A soproni intézet régi épülete, melyet az ősök hithűsége külföldi áldozatkészséggel 1858-ban emelt, teljesen elpusztult; az új tanulóotthon tetőzetét újjáépítették, a felszerelés és berendezés a könyvtár, irattár és néhány értékes hangszer és műszer kivételével csaknem teljesen elveszett. A miskolci intézet könyvtárai, szertárai, hangszerei, internátusa és köztartása 100o/o-os kárt szenvedett, a tornaterem padlózata és felszerelése elpusztult; az épület használható. A szarvasi intézet bútorzatban és felszerelésben szenvedett érzékeny károkat; az épület elég
