Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1947. április 25

76 24-27. nács templomberendezési osztályának szabályzatát megállapítja, s egyben kimondja, hogy ez a szabályzat 1948. évi január hó 1-ével' lép hatályba. Az osztály tagjainak kijelölésével az egyetemes közgyűlés az elnökséget bízza meg. Egyben köszönetét fejezi ki a közgyűlés Sándy Gyula profesz-> szórnak nagy szaktudással és egyházszeretettel végzett értékes munkálatáért. 25. (K.) Az egyetemes presbitérium bemutatja Media Gyula bábolnai koronauradalmi jószágigazgató, továbbá Vesztura János dacsókeszi lakos alapító-levelét. Az egyetemes közgyűlés Media Gyula alapítólevelét jóváhagyja és az alapítvány létesítését tudomásul veszi. Vesztura János 100 pengőről szóló alapító-levelétől — egyrészt mivel az alapítvány teljesen elértéktelenedett, másrészt Dacsókeszi időközben Magyarországtól elcsatoltatott, — az alapító nevének megörökítése mellett, —> a jóváhagyást megtagadja. 26. (K.) Az egyetemes világi főjegyző jelenti, hogy az egyházkerületek területén létesített alapítványok alapító leveleit az 1940. évi egye^temes közgyűlés 16. jegyzőkönyvi pontja értelmében összegyűjtötte s vonatkozó jelentését még az 1944. évben elkészítette. Tekintettel azonban isirra, hogy az 1945—46. évi infláció során számtalan alapítvány elértéktelenedett, — másrészt a földreformmal kapcsolatban az alapítványi földek nagyrésze igénybe vétetett, szükséges volna az élő alapítványoknak újbóli összegyűjtése. Az egyetemes közgyűlés felhívja az egyházkerületeket, tegyenek jelentést a területükön létesített élő alapítványok sorsáról, továbbá arról, milyen alapítványok értéktelenedtek el„ s mely alapítványi földek vétettek igénybe. Megbízza az egyetemes közgyűlés a főjegyzőt, hogy a beérkezett anyagot dolgozza fel és jelentését terjessze az 1948. évi közgyűlés elé. 27. (K.) Tárgyalja az egyetemes közgyűlés az Egyetemes Gusztáv Adolf-Gyámintézet jelentését. Az elmúlt viharos időkben az Egyetemes Gusztáv Adolf-Gváminté^ zet munkálkodása szinte teljesen megszűnt. Ziermann Lajos egyházi elnök visszavonult az ügyek vezetésétől, világi elnöke nem adott életjelt magáról. A Gyámintézet felső fokozatán megállt a munka, megszűnt az irányítás. A Gyámintézet mégis megállotta a próbát, mert az egyházkerületi és egyházmegyei elnökök kézben tartották a vezetést, gyűjtéseket végeztettek, a segélyek kiosztásáról intézkedtek. A rendkívüli idők, a gyűlések tartásának lehetetlensége, a pénzinfláció nem engedte, hogy az alapszabályok szerinti keretek között folyjék a gyámintézeti élet. Az idők szavát megértő lelkészelnökök, akik több helyen magukra maradtak, felelősségük tudatában megfelelő intézkedéseket foganatosítottak. Különösen vonatkozik ez a Dunántúli és a Tiszai egyházkerü^ letre, amelyben sehol sem szünetelt a gyámintézeti munka. , Lélekben erősödött a Gyámintézet, de anyagiakban szegényedett. Különösen a Dunántúli Egyházkerületben érzékeny ez az Ihász-atapífe-