Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1947. április 25

48 Jórészt külföldi segélyekből létesültek, de a magunk élniakarásának és alkotni tudásának is bizonyságai a romokon új élet indulását jelentő új alapkövek. 'Alighogy felocsúdott aléltságából egyházunk népe, alighogy bekötözte sebeit s eltávolította a törmelékeket templomainkból s intézményeinkből a nagy világrengés után, máris az újjáépítés munkájának megindításán felül új intézmények alapköveit is lerakta. Budapesten, Klotildligeten és Győrött 120 gyermeket befogadó, ingyenes gyermekotthon nyilt meg, ahol a nélkülözéstől leromlott egészségű és szervezetű' gyermekek diakonisszák gondozása mellett új erőre kapnak. Rákoske resztúron a Fébé Diakonissza Egyesület bölcsődét és hajléktalan leányok otthonát nyitotta meg s azonfelül Budapesten új fiú- és leányinternátusa is létesült a nagy lakásínséggel küzdő diákság megsegítésére. Mandák Mária hittestvérünk fóti villáját végrendeletileg evangelizációs, Budapest VIII. kerületében levő házát és telkét árvaház és templom, egyéb ingatlanait pedig a Fébé által létesítendő kórház céljaira hagyományozta. Ezzel a nemes célzatú végrendelkezéssel újába három intézmény alapját vetette meg, melyek közül kétségtelenül legnagyobb horderejű a budapesti evangélikus kórház, melynek ügye az egész evangélikus egyház ügye, mert hivatva lenne pótolni a nagyhírű s a békekötések következtében egyházunk testéről lecsatolt pozsonyi evangélikus diakonissza-kórházat és lehetővé tenné, hogy hívő népünk betegségében tudja, hová kell teljes bizalommal fordulnia, hiszen saját kórházunkban nemcsak kiváló orvosi kezelésben, hanem hívő szívek vigasztalásában, bátorításában és szeretetteljes gondozásában is részesülne. Ugyanilyen nemes szándékú a győri diakonisszaház elhatározása is, liogy az őszre megnyitja nőgyógyászatát és szülőotthonát. Új alapkövek ezek, melyeket az Üdvözítő, Jézus Krisztus nevében helyezünk el a honi rögökön és hisszük, hogy az új munkát, a hívő lelkek szolgálatát Isten gazdag áldással koronázza. Ha mindezeket számba vesszük, a bú és gond, félelem és reményvesztettség között új reményre hangolódunk és ünnepi érzés támad bennünk. Ünnepi érzésekre a nagy katasztrófa előtt és után is több alkalommal szolgáltak i ünnepeink. Ezek sorából különösen három emelkedett ki, amelyet az idők sötétjében az emlékezés fáklyafénye bevilágított s amelyből életünkbe gazdag lelkiáldás áradt. 1944 március 20-án nemcsak a hazai evangélikus egyház, hanem azzal együtt az egész nemzet is ünnepelni készült egyházunk nagy fiának, a dicső magyar szabadsághősnek, Kossuth Lajosnak emlékezetét halálának 50. évfordulója alkalmából. Az -o.rszágos ünnepség nyitánya a pesti Vigadóban előkészített ünnepség lett volna, meljen az ünnepi beszéd megtartására D. Kapi Béla püspök kéretett fel. Az ünnepen a magyar miniszterelnök fejezte volna ki a nemzet háláját a nagy szabadsághős iránt. Sajnos azonban, egy nappal a nemzeti ünnep előtt a német haderő megszállta az országot s az ünnep gyászra fordult. Az országos ünnepség érthető okokból elmaradt s csak egyházunk temp-